Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Párizpápai... ----

Magyar Magyar Német Német
Párizpápai... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Párizpápai

1. Ferenc (tulajdonképen Pápai Páriz; t. i. pápai származásu volt), tudós, orvos és nagy-enyedi tanár, szül. Deésen 1649., megh. 1716 szept. 10. Miután iskoláit Marosvásárhelyt és Enyeden elvégezte, 21 éves korában a felsőbb tudományok és az orvostan hallgatására külföldre távozott s Lipcsét, Frankfurtot, Heidelbergát látogatta meg, az utóbbi helyen a bölcsészet doktora lett. Legtöbb időt töltött Baselben, hol 1674 okt. 20. elnyerte az orvosdoktori koszorut s a baseli orvosi kar asszesszora címmel tüntették ki. 1675. visszajövén Erdélybe, Nagy-Enyeden tanár lett, mely tisztét négy évtizeden át haláláig viselte. A görög nyelv, fizika, matematika tanára volt s egy dísze az enyedi nagyhirü kollégiumnak. Latinul, görögül, németül, franciául tudott, hires poéta volt s egyaránt jeles nyelvész, hisztorikus, fizikus és teologus, amellett az orvostanban is kitünt, már Baselben jeles orvos hirében állt s itthon Erdély Hippokratesének nevezték. Összeköttetéseivel kivívta, hogy néhány külföldi egyetemen alumneumok állíttattak enyedi tanulók számára. A kollégiumnak válságos időkben erős támasza volt, átélte hazája hanyatlását, az ellenség berohanásait, Enyed lemészárlását, a főiskolai ifjuság fegyverre kelését, majd elszéledését; 1710. elvesztette nejét és 2 leányát; kétszer nősült s mind a két házassága boldog volt. Számos latin és magyar versen kivül sok könyvet irt vagy fordított magyarra idegen nyelvekből, melyek közül nevezetesebbek: Pax animae, a lélek békességéről és az elme gyönyörüségéről való trakta (Kolozsvár 1680); Pax corporis, az emberi test belső nyavalyáinak okairól, fészkeiről, azoknak orvoslások módjáról való trakta (u. o. 1687; újabb kiadások 1747., 1774., 1780.); Pax sepulchri (németből átdolgozta 1698. és számos kiadás); Pax aulae (Bölcs Salamon egynéhány válogatott reguláinak röviden való előadása, 1696); Pax crucis (Szt. Dávid király zsoltárai könyörgésekben, Kolozsvár 1710); Rudus redivivum (seu breves rerum ecclesiasticarum Hungaricarum et Transsylvanicarum commentarii, Szeben 1684, újra 1723). Romlott fal felépülése, avagy a magyarországi és erdélyi eklézsiáknak a reformáció kezdetétől való historiájok. Nevezetesek Erdélyi Féniks c., a Tótfalusi Kis Miklós emlékére irt és 1767. kiadott versei. Minden műve közt legértékesebb azonban nagy latin szótára, melyhez a Szenczi Molnárét vette alapul, de tetemesen kibővítette; Dictionarium magyar és deák nyelven (Lőcse 1708 s azóta többször). E műve kora legjelesebb magyar nyelvtudósának mutatja P.-t. V. ö. Makkai D., P. élete (az alsó-fehérvármegyei tört. és régészeti társulat 7. évkönyvében).

2. P. Imre, vallási iró, az előbbinek atyja, szül. Pápán 1616., megh. 1766. Kereskedő fia volt; ritka képzettsége miatt a dési ref. gyülekezet prédikátorává választotta; utóbb II. Rákóczi György fejedelemnek lett udvari hitszónoka és a gyulafehérvári egyház papja. Keskeny út, mely viszen az életre c. műve vagy hat kiadást ért.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is