Párkány
építészet
alapul szolgáló, összefogó vagy koronázó, erősebben vagy
gyengébben kiugró, több-kevésbbé gazdagon tagozott alkotórésze valamely
architektonikus műnek, avagy egyes részeinek. Két, három vagy több tag alkotja
a P.-t, mely egy épületen helyzete szerint lehet: 1. Talp- v. lábazat-P. (a
német Sockel után szokli-P.), mely a lábazatot választja el az épület többi
részeitől; erős kiugrása, egyszerü, erős tagozása van. 2. Választó P., mely az
egyes emeletsorokat választja el egymástól, egyiket vagy a másikat jobban
kiemeli és megakadályozza azt, hogy az esőviz az egész homlokzaton végig
folyjék; kevés kiugrása, egyszerü tagozata van. 3. Koronázó v. fő-P., mely az
építményt betetőzi, mintegy megkoronázza és mint ilyen nagy kiugrással, gazdag
díszes alkotórészekkel, finom tagozatokkal bir. 4. Váll-P., mely az ívek,
boltozatok kezdővonalát tünteti ki. 5. Könyöklő v. mellvéd-P., mely a parapetek
felső tagját alkotja, melyre könyöklünk. 6. Szemöldök-P., ajtókat vagy
ablakokat koronázó P. 7. Gerenda-P. (lásd Architrav). 8. Kép-P. (l. Friz).
Anyagra nézve a P. lehet kőből (tartósabbnak készült vagy emlékszerü
építkezéseknél), fából (különösen koronázó P.-ok, mert erős kiugrással
szerkeszthetők), bádogból (tetőzeteken vagy a modern építészetben - elég
rosszul - kőpárkányt helyettesítve), téglákból - sokszor formatéglákból -
nyersen kirakva, vagy lehet az u. n. húzott P., mely téglából van kirakva és
felülete malterral kihúzva.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|