Párkány

alapul szolgáló, összefogó vagy koronázó, erősebben vagy gyengébben kiugró, több-kevésbbé gazdagon tagozott alkotórésze valamely architektonikus műnek, avagy egyes részeinek. Két, három vagy több tag alkotja a P.-t, mely egy épületen helyzete szerint lehet: 1. Talp- v. lábazat-P. (a német Sockel után szokli-P.), mely a lábazatot választja el az épület többi részeitől; erős kiugrása, egyszerü, erős tagozása van. 2. Választó P., mely az egyes emeletsorokat választja el egymástól, egyiket vagy a másikat jobban kiemeli és megakadályozza azt, hogy az esőviz az egész homlokzaton végig folyjék; kevés kiugrása, egyszerü tagozata van. 3. Koronázó v. fő-P., mely az építményt betetőzi, mintegy megkoronázza és mint ilyen nagy kiugrással, gazdag díszes alkotórészekkel, finom tagozatokkal bir. 4. Váll-P., mely az ívek, boltozatok kezdővonalát tünteti ki. 5. Könyöklő v. mellvéd-P., mely a parapetek felső tagját alkotja, melyre könyöklünk. 6. Szemöldök-P., ajtókat vagy ablakokat koronázó P. 7. Gerenda-P. (lásd Architrav). 8. Kép-P. (l. Friz). Anyagra nézve a P. lehet kőből (tartósabbnak készült vagy emlékszerü építkezéseknél), fából (különösen koronázó P.-ok, mert erős kiugrással szerkeszthetők), bádogból (tetőzeteken vagy a modern építészetben - elég rosszul - kőpárkányt helyettesítve), téglákból - sokszor formatéglákból - nyersen kirakva, vagy lehet az u. n. húzott P., mely téglából van kirakva és felülete malterral kihúzva.

Forrás: Pallas Nagylexikon