Parmeggianino

(ejtsd: -dsanino), tkp. Francesco Mazzuola, olasz festő, Filippo Mazzuola fia, szül. Parmában 1504 jan. 11., megh. Casalmaggioréban 1540 aug. 24. Talán Corregiónak volt tanítványa, de mindenesetre az ő hatása alatt áll. 1523. Rómába ment, hol Rafael és Michelangelo műveit tanulmányozta és VII. Kelemen pápánál nagy kegyben állott. Róma kifosztásakor (1527) Bolognába, 1530. pedig Parmába ment. A maga idejében a legünnepeltebb művészek közé tartozott. Freskóképei közül említendő Szt. György képe a parmai S. Giovanni Evangelista-templomban. Vallásos tárgyu függő képei közül leghiresebb az u. n. Hosszunyaku Madonna a firenzei Pitti-képtárban. Ehhez sorakoznak: Szt. család (Firenze, Uffizi-képtár); Szt. Katalin (Róma, Borghese-képtár); Madonna szentek között (bolognai képtár); A szt. család (Páris, Louvre); Szt. Jeromos látomása (londoni nemzeti képtár); Szt. család (budapesti orsz. képtár, 170. sz.) stb. Mitologiai tárgyu képei közül különösen hires a kedves Íjat faragó Ámor (bécsi muzeum). Kitünő képmásai vannak a nápolyi, bécsi, darmstadti, casseli képtárakban, a firenzei Uffizi- és a római Borghese-képtárban. V. ö. Affo, Vita del graziosissimo pittore Fr. Mazzola (Parma 1784).

Forrás: Pallas Nagylexikon