Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Parochiaföldrajz (paroicia), eredetileg egyházmegyét, de később már kerületet, törvényszéki járást v. városhatárt is jelentett; a magyar királyság első két századában Balássy szerint (Megye és várispánság, 15. old.) valamely helynek hovatartozását vagy valamely hivatalnak illetékességét jelezte. Ekkor még mindenesetre megkülönböztették a várispánságtól (comitatus) s polgári megyét értettek alatta, utóbb azonban, már a XIII. sz. elején, amint a várispánok a polgári megyékre is mind jobban kiterjesztették hatalmukat, a várispán comes parochianusnak v. comes parochialisnak nevezgette magát és csak udvarbirája (a comes curialis) viselte a várispán nevet. A két intézménynek IV. Béla uralkodása második felében történt egybeolvadása után a P.-nak ezen sajátos magyar jelentése megszünt. Napjainkban P. az önálló egyházközség, a római egyházban plébánia is - melynek tagjait parochianusnak (populus parochiae assignatus), lelkészét parochusnak nevezik. A parochus név azonban a forrásokban nem fordul elő, de a gyakorlat általában elfogadta. A források az egyházközség lelekészét «presbyter ecclesiae curatus»-nak nevezik, némely helyütt «persona»-nak is. Az egyes országokban ma is találjuk a különböző elnevezések nyomait. Igy az egyházközség lelkésze hazánkban plébános; Olaszországban rettore, Franciaországban curé, Németország némely helyein Pastor, Angliában parson. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|