Parszizmus
igy nevezik a régi persák a közönségesen, bár nem helyesen
tűzimádóknak elkeresztelt gebrek hitét. Megbizható források hiányában
megközelítő pontossággal sem lehet e vallás keletkezésének időpontját
meghatározni. A próféta Zarathustra, görögösen Zoroaszter, maga félik mitikus
alak, kinek életéről szóló tudósítás mesés elemekkel van feldíszítve s jóformán
semmi történelmi értékkel sem bir. A P. fő jellemvonása a jó és a rossz világ
uraló dualizmusa. A jó isten Ormuzd (Ahuramazda) és Ahriman (Anromainjusz), a
gonoszság megtestesülése küzdenek egymással az uralomért. A jó isten győzelme
annak idején véget fog vetni a rossz uralmának. Tizenkétezer év mulva fog ez a
világboldogító esemény bekövetkezni. A főistent számos isteni vagy félisteni
rangu szellem veszi körül. Ilyenek az Amesaszpenták. Természetesen Ahrimánnak
is vannak segítő démonai. Áldozatot kétfélét ismer a parszi hit; az egyik
véres, a másik a haoma- (l. o.) nedvből álló vértelen. Dogmái közé tartozik a
feltámadás. Erkölcstana a jó gondolat, jó szó és jó tett háromságán alapszik.
Erre emlékezteti a hivőt a három részből álló öv, melyet minden gebr hord.
Legnagyobb erény a sok gyermek létrehozása és a föld jó mivelése. Nagy bűn a
hazugság.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|