Parszizmus

igy nevezik a régi persák a közönségesen, bár nem helyesen tűzimádóknak elkeresztelt gebrek hitét. Megbizható források hiányában megközelítő pontossággal sem lehet e vallás keletkezésének időpontját meghatározni. A próféta Zarathustra, görögösen Zoroaszter, maga félik mitikus alak, kinek életéről szóló tudósítás mesés elemekkel van feldíszítve s jóformán semmi történelmi értékkel sem bir. A P. fő jellemvonása a jó és a rossz világ uraló dualizmusa. A jó isten Ormuzd (Ahuramazda) és Ahriman (Anromainjusz), a gonoszság megtestesülése küzdenek egymással az uralomért. A jó isten győzelme annak idején véget fog vetni a rossz uralmának. Tizenkétezer év mulva fog ez a világboldogító esemény bekövetkezni. A főistent számos isteni vagy félisteni rangu szellem veszi körül. Ilyenek az Amesaszpenták. Természetesen Ahrimánnak is vannak segítő démonai. Áldozatot kétfélét ismer a parszi hit; az egyik véres, a másik a haoma- (l. o.) nedvből álló vértelen. Dogmái közé tartozik a feltámadás. Erkölcstana a jó gondolat, jó szó és jó tett háromságán alapszik. Erre emlékezteti a hivőt a három részből álló öv, melyet minden gebr hord. Legnagyobb erény a sok gyermek létrehozása és a föld jó mivelése. Nagy bűn a hazugság.

Forrás: Pallas Nagylexikon