Part

a szárazföldnek az álló vagy folyó vizzel határos szegélye. Ez a pontosabban meg nem határozható szárazföldsáv közvetetlenül az illető vizterület geofizikai hatása alatt áll. Ennek a sávnak az a határvonala, mely közvetetlenül elválasztja a vizet a száraztól, neveztetik partvonalnak vagy partszélnek. Ez a tengereknél a dagály és apály szerint, a folyóknál és tavaknál a vizállás szerint folyton változik. Parthossz alatt értjük a partvonal hosszát; relativ parthossz az egész partvonal hosszának a sziget területéhez való viszonya. Ez a viszony annál nagyobb, minél tagozottabb az illető szárazföld; legkisebb a körnél. A P.-ok igen különböző alakulásuak lehetnek. A sziklás, meredek P.-okat erős csipkézettség, hirtelen mélység jellemzi. A homokos, lankás P.-oknak, melyeken a dagály nagy területeket borít el, igen kevés csipkézettsége van s az eredeti öblöket homokgátak zárják el külön P.-i tavakká (haff) s a tenger által P.-ra vetett homok messze befut a szél szárnyain a kontinensekre. A lapályos P.-ok, ha nem homokosak, ugy rendesen nagy területü sós mocsárokkal (limán, laguna) vannak borítva, melyek a partszél pontos megállapítását lehetetlenné teszik. Folyóknál két fő faját különböztetjük meg a P.-oknak: a rombolt és az épített P.-okat. Az előbbiek ott képződnek, ahol a folyó vizszintes helyváltoztatása folytán sodrával valamely természetes lejtőnek támadt s azt alámossa és szaggatja. Az épített P.-ok előfordulnak a folyó konkáv oldalán, tehát ott, honnan a folyó a kanyargás törvényei szerint eltávozni készül. Amily mértékben rombol konvex oldalán, ugy épít a konkávon s ha a rombolást partbiztosítással megakadályozzuk, ezzel nagyrészt elejét vettük a konkáv oldal elhomokosodásának is.

Forrás: Pallas Nagylexikon