Parthajózás

a tengeri kereskedelmi hajózásnak osztályzata a határok szerint, amelyben űzik. Az 1879. XVI. t.-cikk kis és nagy P.-t különböztet meg. A kis P. az Adriai-tengerre szorítkozik és pedig Ny-felé Santa Maria di Leuca hegyfokig, K-felé Cap Clarenzáig, ideértve a lepantói-öblöt a jóniai szigetekkel és Zante kikötőjét és csatornáját; de kiterjed mindazokra a folyókra is, melyek az említett vizekbe ömlenek. A nagy P. az Adriai- és a Földközi-tengerre terjed, ide értve a Gibraltari-szorost is, melyen azonban tulmenni nem lehet; továbbá a Fekete- és az Azovi-tengerre, a Szuez-csatornára, s Vörös-tengerre, az Adenig terjedő partokra s mindazokra a folyókra, amelyek az említett vizekbe ömlenek. A kis és nagy P.-on kivül van a hosszujáratu hajózás (l. o.). A tengerészeti olasz műkifejezések szerint: kis P. a. m. «piccolo cabotaggio»; nagy P. «lungo cabotaggio», hosszujáratu hajózás a. m. «navigatione al lungo corso». A törvény szerint azonban a kis és nagy P.-u hajóknak a P.-nak a megszabott határokon tul űzését meg lehet engedni, a nélkül, hogy a hajóknak ezért minőségüket meg kellene változtatni. A kis P. határainak alapos ok nélkül tullépése 100 frtig, a nagy P. határainak ily tullépése 500 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Forrás: Pallas Nagylexikon