Partikuláris jog

a. m. különleges jog, valamely vidéknek külön joga ellentétben az országnak közönséges jogával. A P.-nak hazai jogunkban is nagy jelentősége volt. Felemlítendők jelesül: a jászok és kunok három-egy kerületének joga; a hajduvárosok; a XVII szepesi városnak Túrmezőnek (Turopelye); Fiume városának és kerületének helyhatósági joga; a szabad királyi városoknak P.-a, amelyek között a tárnoki városoknak joga mint u. n. tárnoki jog (Jus Tavernicale) ismeretes; az egyes vármegyéknek municipalis statumai; a kapcsolt részeknek nevezetes fejlődést nyert különleges joga. Az utóbbi a kapcsolt részek közgyülésén hozott statutumokon, az előbbi jogok statutumokon is, de nagy részben privilegiumokon alapulnak. Privilegium alapján több kisebb törvényhatósági joggal fel nem ruházott kerületek és helységek P.-ra tettek szert, p. a tiszai és a báni koronai kerület.

Forrás: Pallas Nagylexikon