Pasics
híres emberek
Miklós, szerb államférfi, szül. Zajcsárban 1851.
Középiskolai tanulmányait elvégezvén, a belgrádi főiskola technikai fakultását
hallgatta, honnan a zürichi politechnikumra ment; az ott tanuló orosz tulzó és
rajongó fiatalsággal érintkezvén, későbbi radiális hajlamainak alapján itt
vetette meg. Tanulmányai befejezése után visszatért hazájába s elfogadta a
kormánya által neki felajánlott zajcsári kerület mérnöki hivatalát. Politikai
szereplése a 80-as évek elején kezdődik, mikor megalapította a szerb radikális
pártot. Fiatal pártjával eleinte az akkor kormányon levő haladópártot támogatta
s csak kedvező alkaloma várt, hogy azzal szakítva, önálló politikai agitációt
kezdjen. Ily alkalomra csakhamar kinálkozott is a szerb vasutaknak a szédelgő
Bontoux cég által kezdett építésekor. Hogy a haladópárt ezen alkalommal saját
hiveinek érdekeit föléje helyezte az állam érdekeinek, ez a radikális pártnak s
különösen P. már akkor is népszerü tekintélyének oly lendületet adott s állását
oly erőssé tette, hogy előtte nemcsak a haladópártnak, hanem magának Milán királynak
is meg kellett hátrálni. Ebben a heves pártküzdelemben P. mint a radikális párt
vezére, ügyes és fáradhatatlan agitátornak bizonyult. 1883., midőn Milán király
a zajcsári lázadás folytán a radikális párt bizottságának összes tagjait vasra
verette s rögtönitélő biróság elé állította, P.-nak sikerült az elfogatás elől
Szerbiából, hol halálra itélték, külföldre menekülni. Oláhországból és
Bulgáriából tollával és embereivel küzdött Milán király és kormánya ellen, mely
küzdelemnek Milán király lemondása lett a vége. Milán király akkor, hogy
dinasztiáját megmentse, fia Sándor javára a trónról lemondott s utolsó hatalmi
ténye a halálra itélt P. megkegyelmezése volt. P. ekkor visszatért Szerbiába s
ezen perctől kezdve ő volt a helyzet ura. Kormányalakításra azonban még nem
vállalkozott. Előbb megvárta a parlament reorganizálását s csak a
Gruics-kormány bukása után 1891. febr. 23. fogadta el a neki felajánlott
miniszterelnökséget. P. felismerte Szerbia nagy bajait s azoknak orvoslását
tűzte ki fő feladatául. Nem a külpolitikára fektette a fő súlyt, hanem a
belügyire.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|