Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pasics... ----

Magyar Magyar Német Német
Pasics... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pasics

Miklós, szerb államférfi, szül. Zajcsárban 1851. Középiskolai tanulmányait elvégezvén, a belgrádi főiskola technikai fakultását hallgatta, honnan a zürichi politechnikumra ment; az ott tanuló orosz tulzó és rajongó fiatalsággal érintkezvén, későbbi radiális hajlamainak alapján itt vetette meg. Tanulmányai befejezése után visszatért hazájába s elfogadta a kormánya által neki felajánlott zajcsári kerület mérnöki hivatalát. Politikai szereplése a 80-as évek elején kezdődik, mikor megalapította a szerb radikális pártot. Fiatal pártjával eleinte az akkor kormányon levő haladópártot támogatta s csak kedvező alkaloma várt, hogy azzal szakítva, önálló politikai agitációt kezdjen. Ily alkalomra csakhamar kinálkozott is a szerb vasutaknak a szédelgő Bontoux cég által kezdett építésekor. Hogy a haladópárt ezen alkalommal saját hiveinek érdekeit föléje helyezte az állam érdekeinek, ez a radikális pártnak s különösen P. már akkor is népszerü tekintélyének oly lendületet adott s állását oly erőssé tette, hogy előtte nemcsak a haladópártnak, hanem magának Milán királynak is meg kellett hátrálni. Ebben a heves pártküzdelemben P. mint a radikális párt vezére, ügyes és fáradhatatlan agitátornak bizonyult. 1883., midőn Milán király a zajcsári lázadás folytán a radikális párt bizottságának összes tagjait vasra verette s rögtönitélő biróság elé állította, P.-nak sikerült az elfogatás elől Szerbiából, hol halálra itélték, külföldre menekülni. Oláhországból és Bulgáriából tollával és embereivel küzdött Milán király és kormánya ellen, mely küzdelemnek Milán király lemondása lett a vége. Milán király akkor, hogy dinasztiáját megmentse, fia Sándor javára a trónról lemondott s utolsó hatalmi ténye a halálra itélt P. megkegyelmezése volt. P. ekkor visszatért Szerbiába s ezen perctől kezdve ő volt a helyzet ura. Kormányalakításra azonban még nem vállalkozott. Előbb megvárta a parlament reorganizálását s csak a Gruics-kormány bukása után 1891. febr. 23. fogadta el a neki felajánlott miniszterelnökséget. P. felismerte Szerbia nagy bajait s azoknak orvoslását tűzte ki fő feladatául. Nem a külpolitikára fektette a fő súlyt, hanem a belügyire.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is