Pasquier

(ejtsd: paszkjé) István Denis herceg, francia kancellár, szül. Párisban 1767 ápr. 22., megh. 1862 jul. 5. Jogot tanult, a forradalom alatt elfogatott, de Robespierre bukása után szabadságát visszanyerte. 1806. maître des requ?tes az államtanácsnál, 1810. államtanácsos s nemsokára pedig Párisnak rendőrfönöke lett. 1814. a szövetségeseknek Párisba való bevonulásakor a főváros nyugalmáról s biztonságáról gondoskodott, XVIII. Lajos pedig a híd- és útépítészet fővezetőjévé nevezte őt ki. A 100 napos uralom alatt visszavonult, a Bourbonok második visszatérése alkalmából, a nagypecsét őre lett a Talleyrand minisztériumában, 1816. pedig a kamara elnöke. 1817-1818. másodszor is viselte a nagy pecsétőri hivatalt. 1819. a Decazes minisztériumában külügyminiszteri tárcát vállalt, melyet azonban már 1821. Montmorencynek kénytelen volt átengedni, mivel a kamara a felirati vitában leszavazta. E közben a király a pairi méltóságát adományozta neki, 1830. Fülöp Lajos kinevezte a pairek kamarájának elnökévé, mely állásában a nyugalom helyreállítása és az orleansi dinasztia megszilárdítása érdekében buzgólkodott. Az udvar irányában tanusított odaadó és hű szolgálatai elismeréséül 1837. Franciaország kancellári méltóságával lett kitüntetve, 1844. pedig Lajos Fülöp hercegi rangra emelte. Az 1848. forradalom kitörésekor visszalépett. 1842 óta a francia akadémia tagja volt. Iratai közöl megemlítendők: Discours et opinions d. M. P. (Páris 1842, 4 köt.). V. ö. Favre, Étienne Denis P., chancelier de France (Páris 1870). Hercegi rangja az általa örökbe fogadott szépunokája, Edme Armand Gaston d"Audiffret-P. hercegre szállott át, aki 1893. s köv. P. emlékiratait adta ki, melyek a forradalom, a császárság, a Bourbonok és Lajos Fülöp korára egyaránt fontosak. Histoire de mon temps. Mémoires du chancelier P. (2. köt., Páris 1893-96).

Forrás: Pallas Nagylexikon