Passzarovici béke

megköttetett 1718 jul. 21. III. Károly király és III. Ahmed szultán között. A császár követei voltak Virmont gr. táborszernagy, Thalmann és Fleischmann hadi tanácsosok, a szultánéi pedig Ibrahim Mohammed és Mavrokordarto oláh vajda. Magyarországot Sándor Gáspár báró képviselte, Horvátországot Autolics János. Jelen voltak még Sir Robert Sutton angol követ és Coliers Jakab hollandiai követ. Julius 5. kezdték az alkudozást. A császári követek II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak kiadatását követelték, amit a szultán megtagadott. Annak a hirére, hogy a spanyolok Olaszországban foglalásokat tesznek, Virmont is engedékenyebbé lett. Jul. 21. Velencével is megegyeztek. A béke főbb határozatai a következők: a szultán lemond Belgrádról, Szerbia és Bosznia északi részéről és az Olt folyóig terjedő (Kis)-Oláhországról. Ezáltal III. Károly fenhatósága újabb 60 000 négyzetkilométerre terjedt ki. A keresztény vallás szabadsága török területen biztosíttatott. A foglyok kölcsönösen kiadatnak. A kereskedelmi összeköttetés ápolásának érdekében konzulátusok és ügynökségek szerveztetnek. A magyar bujdosók ugyan a törököktől ki nem adatnak, de a határtól beljebb telepíttetnek. A béke tartama 25 év.

Forrás: Pallas Nagylexikon