Passzivitás a nevelésben
oktatás
A ped.-i gyakorlatban tehetetlenségből v. kényelmességből eredő, az elméletben főleg az emberfejlődés belső tényezőit, ill. külső meghatározóit abszolutizáló tartózkodás a nevelői kezdeményezésektől és beavatkozásoktól. A passzivitás a nevelésben sohasem lehet teljes, mivel a) minden nevelői viszonyban benne rejlik a befolyásolás csírája, b) a gyermekkorban teljességgel elkerülhetetlen gondozás és gondoskodás egybefonódik a nev.-sel, c) a tanítás-tanulás folyamataiból kiiktathatatlan a nevelői aktivitás. Ha azonban különbséget teszünk a term.-es nevelődés (pedagógiai naturalizmus) és a céltudatos, tervszerű, aktív nevelés között, lényeges ped.-i kategóriává válik a passzivitás a nevelésben. A határozott és direkt irányítás hívei a term.-es nevelődésre, társ.-i tanulásra és az önfejlesztésre nagyobb mértékben támaszkodó v. hagyatkozó ped.-i magatartást elítélendő nevelői passzivitásnak minősítették, a velük szemben állók viszont arra hivatkoztak, hogy a nevelői aktivitás túlsúlya elnyomja és passzivitásba kényszeríti a felnövekvőket. A XX. sz. utolsó évtizedeiben az intencionális ped.-i aktivitás mellé felsorakozott az intencionális ped.-i passzivitás is. Ez a fajta passzivitás a nevelésben valójában része egy láthatatlan nevelői aktivitásnak. A voltaképpeni passzivitás a nevelésben, az inerciás magatartás főleg a követelménytámasztás hiányában és a konfliktushelyzetek megoldására való képtelenségben mutatkozik meg.
Forrás: Zrinszky László
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|