Pásztorjáték
játék
idilli tárgyu szinmű, melynek pásztorok a hősei. P.-okat
először az olaszok költöttek, s nevezetesen Tasso volt az, aki régibb költők
kisérletei után tartalmilag és alakilag művészi fokra emelte a P.-ot (Arninta
1572); hamar követte, de önálló irányban, Guarini (Il pastro fido 1590); később
Metastasio művelte különös kedvvel a P.-ot. Spanyolországban Juan de la Enzina
a XV. sz. végén, majd Lope de Rueda dolgoztak P.-okat, de a nemzeti dráma gyors
fejlődése ezt a műfajt leszorította. Franciaországban a XVII. sz. első felében,
Németországban a XVIII. sz.-ban divatozott a P. Nálunk az olasz P.-okat
Csokonai fordította; Révai Miklós Batteaux után hosszu értekezést csatolt
Faludi idilljeihez, a költő verseinek kiadásában.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|