Pata

a ló, szamár, zebra s még néhány állat lábvégének utolsó íze. Alapját a P.-csont veti meg, azonkivül porcok, szalagok és inak vannak benne. Közvetlenül a szarutokon belül a bőr irharétege vonja be a patában levő csontos és lágy képleteket, s ezt az irhát húsos pártának, falnak, talpnak és nyirnak nevezik. Ezek növesztik a P. szarurészeit, a szarutokot, vagyis a szűkebb értelemben vett P.-t.

A szarutokon szarufalat, talpat és nyírt különböztetnek meg. A szarufalat, melynek a földdel érintkező szélét hordozószélnek nevezik, hegy-, oldal- és sarokfalra osztják. A hegyfal a P. elején, az oldalfalak a P. két oldalán és a sarokfalak hátul vannak. Szöveti szempontból három réteg különböztethető meg a szarufalon, u. m. a külső máz, mely nagyon tömött szaruból áll, s a patát a húgy maró hatása és egyéb ártalmak ellenében megvédi; továbbá a középső rostos réteg, melynek rostjai fölülről lefelé haladván a mázon keresztül látszanak, ez a szarufal legvastagabb rétege; végre legbelül fölülről lefelé haladó fodros fölületü lemezek alkotják a szarufalat, melyek szoros összeköttetésbe hozzák a húsos fallal. A szarutalp a P.-nak a földön nyugvó részén, vagyis a hordozószélen belül van, homorodott, s a szarufal középső rétegéhez hasonlóan fölülről lefelé haladó rostokból áll.

Ott, ahol a talp a szarufallal (hordozószéllel) érintkezik, mindig fehér szinü a szaru, s ezt fehér vonalnak nevezik. Ez jelzi azt a helyet, ahová a patkolásnál a szegek verendők be. A nyír (l. o.) ékalaku test a P. talpfelületén, melyen két combot különböztetünk meg. A P.-talp felületén még a két saroktámasz található, melyek a sarokfalak folytatásai. A szarutok élő állaton nagyon ruganyos, s járás közben folyton alkalmazkodik a belső részek alak- és helyváltozásához. Ezen alkalmazkodási képesség, melyet P.-rugékonyságnak neveznek, főleg a nyírnak és a saroktámaszoknak tulajdonítható, és csak akor érvényesül kielégítő mértékben, ha a nyír lehetőleg nagy és ha a saroktámaszokkal való összefüggése meg nem szakíttatik. De a falusi kovácsok éppen e két sarkalatos kivánalom ellen szoktak vétetni, mert ritkán tudnak a nyír kicsinosításának, vagyis tulságos megfaragásának ellentállani, s azonkivül a nyír és saroktámaszok közötti összefüggést is át szokták vágni, aminek azután rendesen az a következménye, hogy a szarutok idővel mindinkább összehúzódik, vagyis a szorult P. fejlődik ki, mely hasonlóan, mint az ember lábán a szűk cipő, fájdalmat okoz a lónak. Különbség van az első és hátsó lábak P.-i között. Az első P. szarufala valamivel laposabb, mint a hátsóé, továbbá a hordozószél köralaku, mig a hátsóé tojásdad alaku, a talp pedig elül kevésbbé homorodott mint hátul, minélfogva az u. n. vérfoltok, vagyis talpzúzódások rendesen csak az első P.-kon keletkeznek. Hibás P.alakulások: a terült P., mely az embernél lúdtalpnak nevezett nagyon lapos talpalakulásánál fogva nem képesíti a lovat nagy utak megtételére. Ez nedves legelőkön nevelt, valamint hajót vontató lovakon gyakori; továbbá az előbb említett szorult P., mely többnyire rossz kovácsok bűne, valamint oly lovakon is gyakori, melyek istállóban nevelkedtek; azután megkülönböztetik még a meredek, gyűrüs, ferde P.-t stb., melyek azonban távolról sem oly hátrányosak, mint az előbbiek.

Forrás: Pallas Nagylexikon