Patkány

az egérnemnek egyik csoportja, melynek fajai a tulajdonképeni egerektől testük nagyságában és farkuk hosszaságában térnek el. Ehhez járul még az, hogy lábaik sokkal zömökebbek és farkuk 200-nál több pikkelygyűrüvel födött. A vándor P. (Mus decumanus Pall) 24 cm. hosszu, ezenkivül farka 18 cm. Háta és farka barnás-szürke; hasa feltünően fehér; farka gyéren szőrös. Nem ritkák a piros szemü fehér példányok sem. Fülei a fejhez nyomottan nem érnek a szemig. Felőle már Aelian emlékezik, aki a kaski egér bevándorlásáról beszél. Bizonyára Indiából vagy Persiából származik. Nálunk e századnak első felében jelentkezett. Nemcsak a házak körül, hanem a csendes folyók partjain s barlangokban is felüti tanyáját. Ügyesen kúszik és úszik, a kis kacsákat lábaiknál fogva a viz alá húzza, megöli és odujába cipeli. Megtámadja a csirkéket, galambokat, házinyulfiokákat, sőt néha a tyúkokat is. Beás a hízódisznók és kotlópulykák testébe, sőt még a kis gyermekeket is megtámadja. Minden rendü és rangu eledelcikkben nagy károkat okoz. Annyira falánk, hogy szükség esetén egyik a másikát eszi meg. Ahol letelepszik, onnan azonnal elpusztul a házi P. Társaságban szivesen él, de elpusztult társát azonnal megeszi. Fiatalon fogságba kerülve, igen megszelidül. A nőstény évenként 2-3-szor fiadzik egy-egy havi időközben a párosodás után. Fiainak száma 5-21 s ezek csupaszok. A házi-P. (M. rattus L.) 16 cm. hosszu, farka 19 cm. Háta sötét barnásfekete, hasa csak kevéssel világosabb. Persiában most is közönséges. Hogy mikor került Európába, nem tudhatni. Legelőször Albertus Magnus említi német állat gyanánt. Jelenben az egész lakott földön otthonos, de nem gyakori, mert a vándor P. mondenünnen kiszorítja.

Forrás: Pallas Nagylexikon