Patkó

az a többnyire félholdalaku vas, mellyel a ló patáját a tulságos kopás ellen védik. A P. alakja megegyezik a pata hordozószélének alakjával, vagyis az első láb patáira inkább köralaku, a hátsókra inkább tojásdadalaku P.-t alkalmaznak.

A P.-nak a patával érintkező lapja sima, beljebb lejtősre készül, hogy járás közben meg ne zúzza a leereszkedő talpat. A P. hegyén, mely alatt középrészét értik, u. n. kápa van, melynek rendeltetése a pata hegyfalát védeni. Alsó, vagyis a földdel érintkező lapján árkolás készül, mely a P. felszegelése alkalmával a szegfejeket veszi magába, s a lekopás ellen oltalmazza. A patkó árkában annak súlya szerint 5 vagy 7 szeglyuk látható, melyek a két patkószáron vannak elosztva.

A P. négyféle alakban készül, ugyanis megkülönböztetik a félholdalaku P.-t, mely a patának csak hegy- és oldalfalát védi, de nem terjed a sarokfalak alá. Ez kevésbbé árt a patának, mint a többi P., de miután nem védi eléggé a kopás ellen, csak puha utakon járó lovakra alkalmazható. A papucs-P., mely előbbitől abban különbözik, hogy a sarokfalak alá is elterjed, nyári P.-nak is nevezhető, ellenben a sarkas P. főleg télen van használatban. Kikövezett városokban és fuvarozó lovakra végre a körmös P.-t is használják. Hibás patáju vagy járásu lovak számára az említett rendes P.-któl eltérőket is készítenek. Ilyenek p. a bokázó, elejébe vágó, csőrös, kapcsolt, háromnegyed P. stb. Havas és síkos utakon járó lovakra éles P.-t használnak, igy nevezik a sarkas és körmös P.-t akkor, ha a sarkak és a köröm hegyesre készíttetnek, hogy jobban nyomuljanak a földbe, s hogy a ló el ne csússzék. Megjegyzendő, hogy a két sarok közül rendesen csak a külsőt élesítik, a belsőt pedig mindig tompán hagyják, hogy a ló meg ne sértse vele a másik lábát. Az éles P. sarkai, néha a köröm is, csavarra járnak, hogy eltompulás esetén könnyen lehessen új éles sarokkal és körömmel kicserélni.

P. a geometriában a kúpnak v. hengernek egy az alaphoz ferde sík által lemetszett része.

Forrás: Pallas Nagylexikon