Pauer

1. Imre Rudolf, filozofia iró, egyetemi tanár, szül. Vácon 1845 ápr. 16. Tanulmányait a budapesti és több külföldi egyetemen végezte. Kitünő sikerrel tette le a középiskolai tanárvizsgálatot (1866) a filozofia, matematika és fizikából. Ugyanakkor a budapesti egyetemen a szabad művészetek bölcsészetdoktorává avattatott. 1862. a szombathelyi főgimnáziumhoz tanárrá nevezték ki. 1868 óta 1875 febr. végéig ezen intézet igazgatója volt. 1875. Trefort Ágoston előterjesztésére a pozsonyi kir. jogakadémiánál rendszeresített filozofiai tanszékre neveztetett ki. Mielőtt ez állását elfoglalta volna, ugyancsak Trefort kiküldte a külföldi egyetemek meglátogatására. Ez útjában megfordult Berlinben, Lipcsében, Bonnban, Heidelbergában. Azonkivül beutazta Francia- és Olaszországot, Dániát és Norvégia egy részét. 1886. a budapesti tudományegyetemre neveztetett ki a filozofia rendkivüli, majd 1889. rendes tanárává, mely tanszéken működik máig. Ritka szerencsés előadó tanár, kinek szilárd ismeretei világos, megnyerő előadással párosulva a legjobb hatással vannak első egyetemünk hallgatóira. A magyar tudományos akadémia 1874. levelező, 1889. rendes tagjává választotta. 1890. a II. osztály titkárává választatott. 1894 óta a közoktatási tanács tagja. Önálló művei: A philosophia történelme (1. köt. Pest 1868, 2 köt. u. o. 1869); Pädagogiai tanulmányok (u. o. 1869); Bevezetés a philos. tudományokba, I. Tapasztalati lélektan (u. o. 1870), II. Logika v. gondolkodástan (u. o. 1870), III. Metaphysika (u. o. 1871); Vázlatok az újkori philos. köréből (Szombathely és Pest 1872); Tapasztalati lélektan (2-ik egészen átdolgozott kiadás (Pest 1876); Logika (2-ik egészen átdolgozott kiadás, u. o. 1877); A jogakadémiák kérdéséhez (Pozsony 1879); Philos. propädeutika, (I. rész: A lélektan elemei, II. rész: A logika elemei Budapest 1882); Alvás és álom (pszich. tanulmány, Pozsony 1883); Egy fejezet a nő lélektanából (u. o. 1884); Phantasia (u. o. 1885, a pozsonyi Told-ykör kiadása); Emlékbeszéd Horváth Cyrill felett (kiadta a magyar tudományos akadémia 1885); Az ethikai determinismus elmélete (a magyar tudományos akadémiától a Gorove-díjjal jutalmazott pályamunka). Értekezései a Szabad Egyházban, a Budapesti Közlönyben, a Vasmegyei Lapokban, Pozsonyvidéki Lapokban, a Magyar Tanügyben jelentek meg. Kéziratban van több jelentékeny műve.

2. P. János, róm. kat. püspök, egyházi s történelmi iró, szül. Ráckevén (Pest) 1814 aug. 1., megh. Székesfehérvárott 1889 máj. 15. Elemi és középiskoláit Székesfehérvárott végezte, azután bölcsészeti tanulmányokat hallgatott a pesti egyetemen. 1834. növendékpap lett és a teologiát Székesfehérvárott végezte. Pappá szentelték 1838. Segédlelkész volt Csákváron; 1841. Pestre ment Szaniszló Ferenc mellé, ki a Religio és Nevelés és a Fasciculi Ecclesiastico Literarii c. vállalatokat szerkesztette, 1845. teol. tanár, 1851. püspöki titkár, 1858. kanonok, u. a. évben akadémiai tag, 1862. apát, 1872. a beteges püspök helyettese, később utóda. Irodalmi munkássága már gyermekkorában vette kezdetét a Társalkodó és Hasznos Mulatságok c. lapokban. Később számos pedagogia, történelmi és régészeti értekezést irt: A falusi iskoláról, A népnek vallás-erkölcsi neveléséről, Nevelő és tudományos intézeteink története az első századoktól korunkig, A margitszigeti apácakolostor története, Mi volt Domokos fejérvári prépost családi neve, De Frusiis sub Geiza 2-do emigrantibus, Elméletek a leélt forradalom fölött, A fehérvári bazilika, Ősök emléke (székfoglaló) stb. A székesfehérvári Árpád-kori királysírok fölfedezése ügyében közreműködött, s első volt, aki a fontos lelet helyén lakva, annak tárgyait tanulmányozni sietett és egy füzetet bocsátott közre: A Székesfehérvárott felfedezett királyi sírboltról (Székesfehérvár). Ő mutatta ki, hogy e sírok Árpád-házi királyaink korából valók, s ugy Érdi, mint későbben az ásatások folytatásával megbizott Henszlmann Imre jó hasznát vették e füzetnek s az utóbbi annak egész anyagát felvette később nagyobb művébe. Önálló műve: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében (páyladíjjal kitüntetve, Székesfehérvár 1847); lefordította Parisek: Religion der Unmündigen c. nagy munkáját. Tudományszeretetének nagy becsü emléke a szenvedéllyel s nagy áldozatokkal gyüjtött, a püspöki székes megyének örökségül jutott 20 ezer kötetre menő nagy magánkönyvtára, melyben az inkunabulumok s kódexek száma tulhaladja a háromszázat. A magyar tud. akadémiában hű tanítványa, Czobor Béla dr. tartott felette terjedelmes emlékbeszédet. V. ö. Magyar tud. akadémiai emlékbeszédek VI. köt. 7. sz. 1890., arcképpel, kéziratával s összes irodalmi munkáit felszámláló függelékkel.

Forrás: Pallas Nagylexikon