Paul

1. Herrmann, német germanista, szül. Salbkeban (Magdeburg mellett) 1846 aug. 7. Berlinben és Lipcsében tanult, 1874. a német filologia rendkivüli tanára Freiburgban, 1877. rendes tanár u. o., 1893 óta Münchenben. Fő műve: Prinzipien der Sprachgeschichte (2. kiad. Halle 1886); ezenkivül fontos munkái: Untersuchungen über den germanischen Vokalismus (u. o. 1879); Mittelhochdeutsche Grammatik (4. kiad. u. o. 1894). Jelentékeny P. működése a szakszerkesztői téren is. 1874-91. adta ki Brauneval a Halleban megjelentő Beiträge zur Geschichte der duetschen Sprache u. Litteratur c. vállalatot, 1882 óta pedig az ó-német nyelvemlékek szövegkiadását (Altdeutsche Textbibliothek, Halle). Legújabban az ő vezetése alatt készült a germán filologiának enciklopédiája (Grundriss der germanischen Philologie, 3 köt. Strassburg 1889-93).

2. P. Oszkár, német zenei iró, szül. a sziléziai Freiwaldauban 1836 ápr. 8. A lipcsei konzervatorium (Richter és Hauptmann) növendéke volt; filozofiadoktor lett s 1866 óta a lipcsei egyetemen a zenetörténet tanára. Irt összhangtant, zenei lexikont, a zongora történetét és számos értekezést szaklapokba; két zenelapot is alapított, de ezek rövid életüek voltak.

Forrás: Pallas Nagylexikon