Paulay

Ede, a nemzeti szinház drámai igazgatója, szül. Tokajban 1836., megh. Budapesten 1894 márc. 12. Gimnáziumi tanulmányait kitünő sikerrel elvégezvén, szülei akarata szerint egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, azonban lelke más térre, a művészet felé vonzotta, s atyja akarata ellenére 1851. szinész lett. Álnevet vett föl, s mint sok más kezdő a vidéki szinészet rögös pályáján, ugy ő is nehezen küzdött, nélkülözött és szenvedett. Tiz évnél tovább volt a vidéki szinpad egyik kedvelt művésze. 1863-ban Budapestre, a nemzeti szinházhoz jött, hol eleinte mint szinész, majd mint drámai rendező egészen 1873-ig működött, miközben a szinészi pályáról is lelépett, mert tovább a főrendező nem lehetett működő szinész. 1872. nagyobb utat tett Francia-, Német- és Olaszországban, 1876. ismét Párisba és Londonba utazott. A nemzeti szinháztól 1873. megválván, tevékenységét egészen az országos szini iskolának szentelte, hol mint tanár és aligazgató működött. Midőn Szigligeti halála után a nemzeti szinház drámai igazgatójának állása megüresedett, P. nevezetett ki e fontos állásra, melyet egész haláláig az általános elismerést kiérdemelve töltött be. Utazásának leirását egy érdekes emlékiratban irta meg; ezenkivül megjelent tőle: A szinészet elmélete (Pest 1871) és Visszapillantás a szinészeti tanoda 10 évi működésére (Budapest 1874). Szinre alkalmazta Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeményét. Midőn az opera átköltözött újonnan épült Andrássy-úti díszes hajlékába, P.-t a nemzeti szinház főigazgatójává nevezték ki. Felesége, Adorján Berta, szül. 1864 febr. 8. A szini pályára lépett 1883., mikor a szinésziskolai tanulmányainak bevégeztével a nemzeti szinházhoz szerződtették. Férjhez menetele után nemsokára megvált a szinpadtól, azonban férjének elhunyta után 1895 okt. 15-től ismét a nemzeti szinház kötelékébe lépett, hol jelenleg is mint drámai szinésznő működik.

Forrás: Pallas Nagylexikon