Paulinyi Tóth

Vilmos, tót iró, szül. Szenicen (Nyitra) 1826., megh. Turóc-Szt.-Mártonban 1877. Iskoláit Modorban és Pozsonyban végezte. Ez utóbbi helyen tanulta a jogot és teologiát s itt ismerkedett meg Stúrral, kinek lapjánál munkatársként működött. 1847. Körmöcön az ág. ev. iskolánál tanárkodott. 1848. tót nemzetiségi agitációiért erővel honvédnek sorozták be, azonban a honvédeket elhagyván, Hurbán csapataihoz csatlakozott. Ez időben irott költeményei 1865. Prágában jelentek meg. A szabadságharc után a Bach-korszakot szolgálta. Szolgabiró volt Bitsén s kerületi biztos Kecskeméten. 1861. Budán alapította a ?ernok?aznik élc- és a Sokol irodalmi lapokat. Az ugyanez évi turóc-szent-mártoni tót népgyülésnek Hurbánnal és Daxnerrel együtt fő vezetői voltak. 1866-ig Szakolcán adta ki lapjait, azonban ez évben a turóc-szent-mártoni tót Matica első alelnökének választatván, oda tette át lakását. 1869. a magyar országgyülésen a kulpini (Bács-Bodrog) kerületet képviselte. Művei, említett költeményein kivül, melyek Turóc-Szent-Mártonban 1877-ben új kiadásban jelentek meg: Besiedky (Elbeszélések, Szakolca 1867-70, 4 köt.), ezekben inkább politikai célzatosságra, semmint esztetikai értékre törekedett s főleg a Memorandum követeléseinek történelmi jogosultságát akarta bizonyítgatni. Irt két szinművet is: Kocurkovsky bál (1861), Ludská komédia (1862), azonban ezekben, valamint költeményeiben is csak politikai célzatosságokra törekedett.

Forrás: Pallas Nagylexikon