Pázmándy

(szomori és somodori), előkelő birtokos és hivatalviselő család Komárom és Fejér vármegyében, melynek számos tagja főszolgabirói és alispáni széken ült s néhányan irodalommal is foglalkoztak, mint Gábor 1603., ki történeti polemiát; Sámuel fejérvármegyei törvényszéki biró, ki a magyarok eredetéről latin munkát; János, ki 1794. magyar grammatikát irt. Ferenc 1705. Rákóczi és Bercsényi egyik törzstisztje volt. Az ősök közt gondos szerző lett György, ki a komáromvármegyei, a család által régebben lakott kömlődi birtokot az apáthi és parnaki pusztákkal növelte. A család melléknevét a báró Sándorokkal együtt birt szomori és somodori komáromvármegyei pusztáktól vette. Pál 1810. Komárom vármegye másodalispánja; Károly, ki Fejér vármegyében Baracskán lakott s 1826. magtalanul halván el, ottani nagy birtokát a Dénes-ágra hagyta, főszolgabiró volt. A családtagok közül többen egyházmegyei főgondnoki állást is viseltek a ref. egyházban, melyhez a család tartozik. Legnevezetesebb tagjai azonban a családnak a három Dénes.

1. P. Dénes, a pozsonyi országgyüléseken nagy tekintélyü vezérkövet, törvényalkotó, majd főispán, dunántuli egyházkerületi főgondnok, az 1848-iki országgyülésen a honvédelmi bizottság tagja, szül. Kömlődön (Komárom) 1781 márc. 10., megh. Baracskán 1854 febr. 1. Atyja János vármegyei tekintélyes táblabiró, anyja baracskai Szücs Terézia. Elemi és középiskolai tanulmányait, 1788. Pozsonyban, az evangelikusok liceumában kezdte, a jog tanulmányokat 1797. a pesti egyetemen végezte s a hazai jogot, melyhez főképen vonzódott, a nagynevü Kelementől hallgatta. 1800. és 1801. a szokásos patvariát és jurateriát végezvén és 1802. az ügyvédi vizsgálatot is letevén, vármegyei szolgálatba lépett, hol gyorsan emelkedett. 1802. alügyész, az 1806-iki és 1801-iki tisztújításokon előbb al-, majd főszolgabiró lett. 1825. országgyülési képviselővé választatott s azóta folyvást a törvényhozás tekintélyes mérsékelt ellenzéki tagja maradt. Már első ízbeni követsége alatt, az 1825-27-iki hosszu és elég viharos országgyülésen annyira kitüntette alapos törvénytudományát, politikai bölcseségét és szilárd hazafiui jellemét, hogy reá büszke vármegyéje az országgyülés után 1828. első alispánná és a következő 1830., 1833. és 1839-iki országgyülésekre ismét követévé, helvét vallásu hitfelei pedig 1837., az elhunyt koronaőr Szilassy József helyébe a dunántuli ref. egyházkerület világi főgondnokává választották. 1848. a magyar alkotmányos kormány fejérvármegyei főispánná nevezte ki és mint ilyen a főrendiház tagja is lett s az országgyülés folyama alatt, a viharok és veszélyek válságos idejében mint a rendes kormányt pótló honvédelmi bizottmány egyik főrendi tagja, vett részt annak tanácskozásaiban. A harc kitörése után, a forradalmi elvekkel különben sem rokonszenvező, testi erejében már megtört aggastyán visszavonult baracskai, fejérvármegyei birtokára, hol fehérvármegyei főispánsága óta lakott és Debrecenben már nem volt jelen.

2. P. Dénes, az előbbinek egyetlen fia, szül. Kömlődön 1816 ápr. 7., megh. Baracskán 1856 jan. 24. Iskoláit előbb otthon, azután a pozsonyi királyi akadémián s a pesti egyetemen végezte, hol éppen olyan jó tanuló, mint jó és hires magyar szólótáncos volt. 1843. már a pozsonyi országgyülésre, atyja helyébe követté választatott, hol csakhamar kitüntette magát éles logikája s élces polémiái által, melyekben mesternek mondható. Az 1847-iki országgyülésre ismét megválasztatván, már a vezérek közé emelkedett s a leghatalmasabb szónokokkal, magával Kossuth Lajossal is mérkőzni mert, p. a vármegyei rendszer érdeme s jó és rossz oldalai feletti vitában, mely kérdésben ő már akkor a legmodernebb szemponton foglalt helyet, hová a törvényhozás csak későbben jutott el. Szalay Lászlóval máj. 18. a frankfurti alkotmányozó gyülésre küldetett, hol a gyülés elnöke Gagern Henrik a követeket szivesen fogadta s Magyarország ügyviselőiül elismerte. De a bécsi udvari reakció s annak eszköze, az osztrák kormány, a szép reményeket meghiusította. P. nem sokára haza jött Frankfurtból, hogy a jul. 5-én megnyitandó első népképviseleti országgyülés képviselőházában az elnöki széket, melyre kijelölve volt, elfoglalja. Jul. 10. a képviselőház véglegesen megalakult s P.-t elnökévé, Almássy Pált s az erdélyi Pálfy Jánost alelnökeivé választá. Midőn a szept. 4-iki ülésben elhatároztatott, hogy a horvát lázadás lecsendesítése ügyében a királyhoz Bécsbe küldöttség menjen s ő felségét Magyarországba meghivja, kinyilatkoztatta P., hogy ő, mint a ház választott elnöke, fogja vezetni a küldöttséget és lesz annak szónoka. A küldöttség eredménytelen volt. Szept. 15-én pedig egy küldöttséggel felment Budára a nádorhoz s felszólította ezt a képviselőház nevében, hogy a drávai sereg feletti parancsnokságot vegye át. s azt a választ hozta, hogy a nádor kötelessége s esküjéhez képest a küldedést elvállalja, de kéri a házat, hogy mig a bécsi országgyülés válasza meg nem érkezik, maradjon a törvényes téren. Szept. 30. P. jelentést tett a horvátokkal való első összeütközés felől s indítványozta, hogy az országgyülés függessze fel üléseit, mig e belháboru tart s menjen inkább a népet lelkesíteni s a honvédő tömegeket rendezni. Okt. 4. részleteket adott elő a bán lázadásáról, s értesítette a házat, hogy a főrendiház egyesült a képviselőkkel a kormányt pótló honvédelmi bizottság megalkotására, ahhoz a maga részéről is négy tagot nevezett Esterházy Mihály gróf, Jósika Miklós báró, Perényi Zsigmond báró és idősb Pázmándy Dénes főispán személyében. Nyáry Pál indítványozta, hogy P. is a honvédelmi bizottmányba lépjen, ő azonban nem tartotta helyesnek, hogy miután a törvényhozó s a végrehajtó hatalom egymás mellett áll, a törvényhozás elnöke egyszersmind a végrehajtó hatalom tagja legyen, és szükségesebbnek vélte, hogy miután seregünk a horvátokkal ütközni fog, s a bécsieknek is szükségük lehet segélyünkre, a hadsereghez siessen, hol több hasznot tehet. P. tehát, a képviselőkből alakult vadászcsapat, a Vilmos huszárok és a gömöri nemzetőrség kiséretében elment a táborba. November 9-én P. már ismét elnökölt a képviselőházban. A december 2-iki manifesztumok: V. Ferdinánd s Ferenc Károly főhercegnek a magyar királyi trónról való lemondása, s Kossuthnak a dec. 7-iki ülésben a manifesztumok elvetésére irányzott és ellentmondás nélkül elfogadott indítványa után P. mindenütt inkább szeretett volna lenni, mint a forradalmivá lett országgyülés elnöki székén. Az 1848-iki parlament utolsó jegyzőkönyvét dec. 30. irta alá P. A szilveszteresti utolsó ülésben kihirdette még Kossuth indítványainak (az országgyülésnek s kormánynak Debrecenbe áttétele stb.) elfogadását, s a Windischgrätz herceg fő hadi szállására küldött békekövetek neveit. Ekkor tette Hunkár veszprémvármegyei főispán azt az indítványt, hogy az országgyülés oly tagja, ki Debrecenbe el nem megy, árulónak tekintetvén, halállal lakoljon. Mind e mellett a ház elnöke, ki kötelességét mindeddig oly hiven s bátran teljesítette, a sok csalódás, sikertelenség, reményvesztés által elkeseredve s egyetlen fiukért sírva aggódó elgyengült öreg szülői kérésének engedve, nem ment el Debrecenbe s ezzel politikai fényes szerepét végkép lejátszotta. Előbbi szereplései miatt a zsarnoki hatalom, visszavonulása miatt a Debrecenben képviselt, vergődő és a szabadságharc esélyei szerint majd reménylő, majd kétségbeeső nemzet által üldöztetve, mondhatni két bitófa közt állott. A németek megbocsátottak neki, mint ugy látszó bűnbánónak, a debreceniek elkárhoztatták, elfogatták s csak alig kerülhette el, hogy a vésztörvényszék elébe ne állítsák, s hogy az utcai nép a házat, melyben fogva volt, meg ne rohanja. Amabban maga Kossuth s Vukovich Sebő igazságügyminiszter gyakorolták a régi barát irányában a kegyelmet, ebből Besze János mentette meg. Haza bocsáttatván, baracskai birtokára zárkózott el, s gondosan gazdálkodva, olvasva, gyermekeit nevelve, töltötte el hátralevő örömtelen életét.

3. P. Dénes, az előbbinek fia, szül. Kömlődön (Komárom) 1848 jul. 10. A gimnáziumot Pesten a reform. főiskolában végezte. 1864. Berlinbe ment az ottani egyetemre, s ott a jog- és államtudományokat hallgatta, azután további kiképzése végett Párisban időzött, s az ottani irodalmi, művészi, szinészi nevezetességek nagy részével és ezen szakok viszonyaival megismerkedve, ez összeköttetéseit továbbra is fentartotta s Párist több ízben meglátogatta. 1872. a külföldről, gazdag tapasztalások birtokában, hazatérve, rövid időre a közös külügyminisztérium szolgálatába lépett, hogy magát diplomatává képezze, de e helyzetet csakhamar elhagyta, Pestre tette át lakását. 1878. Vas vármegye körmendi kerületében képviselővé választatott radikális szabadelvü programm alapján, s az egyesült ellenzék soraiban foglalt helyet. Az 1881-84-iki országgyülési ciklusra mint függetlenségi párti politikus Körmenden újra megválasztatott. Az 1884-87-iki országgyülésről elmaradt, de az arra következő választás alkalmával a zala-egerszegi kerület függetlenségi párti képviselője lett, s mint ilyen tagja a pénzügyi bizottságnak. P. ismételve foglalkozott lapszerkesztéssel, s több magyar és francia lapnak jelenleg is munkatársa. Buzgó tagja a béke-kongresszusnak, melynek 1895-iki belgiumi ülésén a nemzetnek az oláhok rágalmai ellen való megvédésében, s az 1896. évi békekongresszusnak helyévé az ezredéves ünnepet ülő Budapestnek kitűzetésében Apponyi Albert gróffal és Jókai Mórral élénk részt vett. Irói tolla könnyü, élces, élénk s ennek több bizonyságát adta a különféle lapok s folyóiratokban közlött politikai, társadalmi, útleirási cikkeiben, mint p. Látogatás Dumasnál, Levelek Svájcból, A Vierwaldstädti-tó mellől, A normandi partokról, A magyar szinház reformja, A párisi szinházakról a Reform 1874-75-iki, a Magyarország és a Nagyvilág 1867-iki számaiban stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon