Pázmány Péter

(Nagyvárad, 1570. okt. 4.?Pozsony, 1637. márc. 19.): jezsuita szerzetes, esztergomi érsek, bíboros. 1587-től filozófiai?teológiai tanulmányait végezte Krakkóban, Bécsben és Rómában, 1597-től a grazi egy.-en tanított, 1600-ban hazatért, különféle rendi tisztségeket töltött be. Ekkor emelkedett a m. kat. egyház újjászervezésének, korszerűsítésének egyik legjelentősebb alakjává. Kiváló szónok volt, a m. prózastílus megteremtője, ízes, erőteljes nyelven, fordulatos, hajlékony stílusban írt. 1616-ban került az esztergomi érseki székbe. (Az esztergomi egyházmegye székhelye ? a török jelenléte miatt ? a felvidéki Nagyszombatban volt.) Jövedelmeinek jelentős részét fordította a kat. isk.-szerv. fejlesztésére, jezsuita gimn.-ok és falusi-városi népisk.-k segítésére, támogatására. Kibővítette az Oláh Miklós által megszervezett nagyszombati papnevelő int.-et, ugyanitt konviktust létesített egyrészt nemesifjak, másrészt szegény növendékek számára. Papjainak magasabb tud. képzése érdekében int.-et létesített Bécsben (Pázmáneum). Legjelentősebb alkotása a nagyszombati egy. (a mai bp.-i ELTE jogelődje), amelyet 1635-ben al. Két prédikációjában részletesen szólt a kat. szellemű nev.-ről (A fiaknak istenes neveléséről, Mint kell a keresztyén leányt nevelni), ezek a m. nyelvű népszerűsítő ped.-i irodalom első darabjai. katolikus iskolaügy Magyarországon, nőnevelés Magyarországon.

F. m.: ~ művei. (Szerk. Tarnóc M.) Bp. 1983.

Mészáros István