Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
pecsét gout
pecsét postmark
pecsét seal
pecsét spot
pecsét stain
pecsét hely... locus sigil...
pecsétel to seal
pecsételés sealing
pecsétes greasy
pecsétes stained

Magyar Magyar Német Német
pecsét Siegel (s)
pecsét Stempel (r)...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pecsét

(sigillum), voltaképen egy bevésett jelnek, képnek, névnek stb. lenyomata, mely eredetileg csak arra szolgált, hogy egy oklevél bizonyító erőt, hitelességet nyerjen.

A P. anyaga a középkorban főleg viasz és érc. A rómaiak által használt P.-föld (creta, cretula) a középkorban nem fordul elő, valamint a spanyolviasz sem, mely utóbbi csak a XVI. sz.-ban jő használatba. Az érc-pecsétek közül szerepet az arany- és ólom-P. játszik. Ezüst és másféle ércből készült P. csak nagy ritkán fordul elő. A P.-ek alakja többé-kevésbbé az anyagtól függött. Ércből készült P.-ek rendszerint kerekek, ugy mint az érmek. Ellenben a vias-P.-ek többféle formában voltak használatban. A pecsételés egy- vagy kétoldalu. Kétoldaluan pecsételtek a bullák kivétel nélkül, kivéve az u. n. félbullákat, melyeket a pápák használtak azon időközben, mely választásuk s felszentelésük közé esett, s melyeken csak az apostoli P. fordul elő. Viasz-P.-ek egy- v. kétoldalu pecsételésüek lehetnek. Régibb időben és később is, midőn az oklevelekre rányomták, a P.-ek természetesen csak egyoldaluak lehettek, sőt még később is, midőn a függő P.-ek is használatba jöttek, sokáig egyoldaluak voltak. A kétoldaluaknál is többféle formát különböztetünk meg, v. egyenlő nagyságu mindkét oldal, v. a hátlap kisebb, mely esetben hát- v. ellen-P.-nek neveztetik. Kettős P.-et főleg a királyok használtak, kik többféle P.-tel is rendelkeztek. Igy p. nálunk Magyarországon is tudomással birunk az u. n. nagy és kis P.-ről, továbbá a titkos P.-ről, mely utóbbi rendesen a király kezei között volt, s mint gyűrüs P. szerepelt. Egy királynak némelykor többféle P.-je volt, igy Róbert Károly és Zsigmond több ízben új P.-et hoztak használatba, a régibb v. elveszvén, v. visszaélés történvén velük. A P.-ek megerősítési módja a századok szerint különböző volt. A legrégibb időkben a P.-et az oklevél hátlapjára nyomták rá, oly formán, hogy az oklevélen keresztforma bevágást tettek, ezeket visszahajtották, s a viaszt az igy keletkezett nyiláson keresztül nyomták. Vagy pedig két párhuzamos bevágást tettek és az igy keletkezett szalagon át egy hártyaszalagot húzva, erre nyomták rá a hátlapon a P.-et. Azonban a XII. sz. óta a függő P.-ek kezdenek divatba jönni. Ezeknek megerősítése eleintén szintén a most leirt módon történt. Később az oklevelet alul behajtották s ott vágást eszközölvén rajta, ezen keresztül húzták a P. megerősítésére szolgáló anyagot. Ez a viasz-P.-eknél hártyaszalag v. különböző szinü selyemfonál. A P.-ek alakjával, anyagával, szóval mindennel, ami rájuk vonatkozik, a pecséttan (l. o.) foglalkozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is