Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Pecsétpecsét. bélyegző (sigillum), voltaképen egy bevésett jelnek, képnek, névnek stb. lenyomata, mely eredetileg csak arra szolgált, hogy egy oklevél bizonyító erőt, hitelességet nyerjen. A P. anyaga a középkorban főleg viasz és érc. A rómaiak által használt P.-föld (creta, cretula) a középkorban nem fordul elő, valamint a spanyolviasz sem, mely utóbbi csak a XVI. sz.-ban jő használatba. Az érc-pecsétek közül szerepet az arany- és ólom-P. játszik. Ezüst és másféle ércből készült P. csak nagy ritkán fordul elő. A P.-ek alakja többé-kevésbbé az anyagtól függött. Ércből készült P.-ek rendszerint kerekek, ugy mint az érmek. Ellenben a vias-P.-ek többféle formában voltak használatban. A pecsételés egy- vagy kétoldalu. Kétoldaluan pecsételtek a bullák kivétel nélkül, kivéve az u. n. félbullákat, melyeket a pápák használtak azon időközben, mely választásuk s felszentelésük közé esett, s melyeken csak az apostoli P. fordul elő. Viasz-P.-ek egy- v. kétoldalu pecsételésüek lehetnek. Régibb időben és később is, midőn az oklevelekre rányomták, a P.-ek természetesen csak egyoldaluak lehettek, sőt még később is, midőn a függő P.-ek is használatba jöttek, sokáig egyoldaluak voltak. A kétoldaluaknál is többféle formát különböztetünk meg, v. egyenlő nagyságu mindkét oldal, v. a hátlap kisebb, mely esetben hát- v. ellen-P.-nek neveztetik. Kettős P.-et főleg a királyok használtak, kik többféle P.-tel is rendelkeztek. Igy p. nálunk Magyarországon is tudomással birunk az u. n. nagy és kis P.-ről, továbbá a titkos P.-ről, mely utóbbi rendesen a király kezei között volt, s mint gyűrüs P. szerepelt. Egy királynak némelykor többféle P.-je volt, igy Róbert Károly és Zsigmond több ízben új P.-et hoztak használatba, a régibb v. elveszvén, v. visszaélés történvén velük. A P.-ek megerősítési módja a századok szerint különböző volt. A legrégibb időkben a P.-et az oklevél hátlapjára nyomták rá, oly formán, hogy az oklevélen keresztforma bevágást tettek, ezeket visszahajtották, s a viaszt az igy keletkezett nyiláson keresztül nyomták. Vagy pedig két párhuzamos bevágást tettek és az igy keletkezett szalagon át egy hártyaszalagot húzva, erre nyomták rá a hátlapon a P.-et. Azonban a XII. sz. óta a függő P.-ek kezdenek divatba jönni. Ezeknek megerősítése eleintén szintén a most leirt módon történt. Később az oklevelet alul behajtották s ott vágást eszközölvén rajta, ezen keresztül húzták a P. megerősítésére szolgáló anyagot. Ez a viasz-P.-eknél hártyaszalag v. különböző szinü selyemfonál. A P.-ek alakjával, anyagával, szóval mindennel, ami rájuk vonatkozik, a pecséttan (l. o.) foglalkozik. Forrás: Pallas Nagylexikon KapcsolódásMaradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|