Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pécsi püspö... ----

Magyar Magyar Német Német
Pécsi püspö... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pécsi püspökség

vallás

Alapította Szt. István 1009. Az alapító oklevél a püspökség határait a Tápé, Sió, Kupa (Koppány), Kopus (Kapos), Olma (Almás) vize és Kőárok közé teszi, vagyis a P. területét Tolna, Baranya, Pozsega s a hajdani Valkó vármegyék képezték. A Száva mentében a P. határait a szerbek v. görögök az Árpád-korszakban tetemesen megdézsmálták, mignem Rado nádor visszafoglalta az elvett részeket és a P.-nek eredeti határait visszaállította. Majd I. László király alatt heves vita támadt határai fölött a kalocsai és pécsi püspökök között, mely azonba a pécsi javára dőlt el. Idővel a P. egy részét a zágrábi egyházmegyéhez csatolták. Jelenleg kiterjed Baranya és Tolna vármegyékre, Somogy vármegye egyes részeire és Verőce vármegyére. Van benne 2 fő- és 22 alesperesség, 177 plébánia körülbelül 450 000 hivővel. A pécsi püspökök kezdettől fogva kiváló helyet foglaltak el a hazai püspöki karban. Jövedelmükre nézve is első helyen állottak, mert birtokaik II. Ulászló idejében csaknem 20 ezer aranyat jövedelmeztek évenkint. Kitünő előjoguk az érseki palást viselése, mellyel 1190. a hires Kalán püspök díszíttetett föl először. Hajdan prediális nemesekkel is birtak s a megyéjükben levő egyházi javadalmakat függetlenül adományozták. Honvédelem, egyházkormányzás, politikai szereplés, tudomány, nevelés és irodalom tekintetében közülök sokan fényes emléket hagytak fenn maguknak. Első pécsi püspökül Bonipertet említik s a legjelesebbek Maurus (szent, 1036-1070); Simon, a jeles hellenista s utóbb kalocsai püspök; Kalánus (1188-1218), a nagy hirü és tudományu államférfiu, iró és egyházoszlop; Bertalan (1219-52), ki mint királyi követ négyszer járt Aragoniában; II. Jób, ki a cseh háboruban vezérkedett s az 1271-iki békekötésnél tevékeny részt vett, utóbb pedig mosonyi főispánná lett; I. Miklós (megh. 1360.), ki I. Lajosnak nápolyi hadjárata alkalmával válogatott sereggel jött a magyarok által birt Aquila segítségére; Vilmos (1362-73), a királyi kancellár, a pécsi főiskola pazar mecénása; Bálint (megh. 1408.), ki mint királyi követ több ízben járt Rómában főleg a török elleni segély érdekében, utóbb bibornokká lőn; II. Miklós (meghalt 1459.), a királyné főkancellárja; III. János a nagyhirü Janus Pannonius (meghalt 1472); Ernszt Zsigmond (megh. 1505.), Ulászló király szerencsétlen sorsu, de önzetlen kincstárnoka; Szakmáry György, ki utóbb esztergomi érsek lett; More Fülöp, ki 1526. velencei követségben járt s Mohácsnál halálra sebesíttetett; Dudich vagy Sbardeltati Endre, a roppant tudományu, de sajnálatos sorsu férfiu; Telegdy Miklós, az ékes egyházi szónok és iró; Erdődy János, Pyber János, Dallos Miklós, Draskovich György, Radanay Mátyás (megh. 1703.); Nesselrode Vilmos gróf (megh. 1732.), Thurn Kázmér gróf (megh. 1734.), Cyenfuegos Alvár bibornok (megh. 1739.), Berényi Zsigmond gróf (megh. 1748.), Klimo György (megh. 1777.), Esterházy Pál gr. (megh. 1799.), Szepesy Ignác báró (1828-1838), Scitovszky János, utóbb Magyarország hercegprimása. A püspöki szék jelenleg üresedésben van.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is