Pécsváradi

1. Gábor, utazó, budai ferencrendi szerzetes, kinek neve alatt egy ma már kevés számban található ősnyomtatvány jelent meg 1520 körül, melyben 42 levelen 1514. tett szentföldi útját irja le. E művet Toldy állítása szerint egy ismeretlen Farnady Miklós nevü ember újból kiadta saját neve alatt. A nyomtatás után valószinüleg legrégibb irodalmi lopásnak e sajátságos esetét látni lehet a budapesti egyetemi könyvtárban, hol mindkét mű megvan. V. ö. Toldi Irodalomtörténetét (II. 57); Márki Sándor, Magyarok a szentföldön (Földrajzi Közlemények, 1881. 150-152. old.); Kalauz a könyvkiállításhoz (Budapest 1882. 201. old.).

2. P. B. Péter, ref. lelkész, születési adatai ismeretlenek, megh. 1644. vagy 1645. Nagyváradon. Honi tanulmányainak végeztével külföldre ment s Herbornban (1619), Marburgban (1619) és Heidelbergában (1621 jna. 23-tól) gyarapította ismereteit. Visszatérvén hazájába, előbb nagyváradi, később 1631 után borosjenői lelkész lett s mint ilyent 1634. a zarándi egyházmegye espereséül választotta, mig 1637. mint ismét váradi papot, a bihari egyházmegye tette esperesévé. Művei: Felelete Pázmány Péternek két könyvecskéire, melyeket az szentirásról és az anyaszentegyházról irt (Debrecen 1629); Halotti prédikáció Bethlen Krisztina grófnő felett (u. o. 1632).

Forrás: Pallas Nagylexikon