Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pedagógia... ----

Magyar Magyar Német Német
pedagógiai pädagogisch...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pedagógia

: Kettős értelemben használt komplex fogalom. Egyrészt a nevelés elmélete, neveléstudomány, másrészt a nevelés gyakorlati megvalósulása jelölésére szolgál. A pedagógia mint nev.-tud. vizsgálja azokat a folyamatokat, körülményeket és feltételeket, amelyek közreműködnek a nev.-ben. Feltárja összefüggéseiket, tv.-szerűségeiket, s ezek alapján meghatározza a nev. célját, alapelveit és feladatrendszerét, azokat az eljárásokat, szabályokat és módszereket, amelyek biztosítják a nevelési alapelvek megvalósulását, a nevelési cél elérését. Feltárja a nev. eszközrendszerét. Magában foglalja azokat a kérdéseket, amelyek a nev. lehetőségével és szükségességével, tényezőivel, szerv.-i formáival, intézményrendszerével függnek össze. Másik jelentésében a pedagógia azonos a nev. konkrét, gyakorlati folyamataival. Ilyen értelemben beszélhetünk pedagógiai elmélet ről és pedagógiai gyakorlat ról, amelyek egymással szoros kölcsönhatásban vannak. A pedagógia figyelembe veszi a mindenkori társ.-i elvárásokat, a gazdasági, szociális, pol.-i, kulturális tényezőket a nev.-tud.-i kutatások további feladatainak meghatározásánál. ? A pedagógia fogalmának mai értelmezése fokozatosan alakult ki a nev.-i gyakorlat és a pedagógiai gondolkodás tört.-i fejlődése során. Maga a szó a görög paidagogosz szóból származik, jelentése: gyermekvezető. Így nevezték azt a rabszolgát, aki a gyermekeket isk.-ba kísérte, ill. akinek feladata volt a gyermek szellemi vezetése, azaz nev.-e. A pedagógia mai fogalmának kialakulásában már az ókortól kezdve jelentős szerepe volt a gyakorlatnak. A tud. jellegű pedagógia egyik első jeles képviselője J. F. Herbart, aki a nev. célját az etikából, a módszereket és eszközöket a pszich.-ból vezette le. A nev. fő eszközének az oktatást tartotta, amely képessé teszi a növendékeket az engedelmesség és a hű alattvalói magatartás gyakorlására. Eszközei közt a drill, a tekintélyelv is helyet kapott. A tekintélyelvű pedagógiaval szemben pl. E. Claper?de Gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia c. könyvében azt fejtegeti, hogy a pedagógia feladata teleologikus jellegű, azaz a nev.-i célok vizsgálata és meghatározása. ?Az erkölcstanból, filozófiából, esztétikából, vallásból, szociológiából és pol.-ból többé-kevésbé közeli v. távoli ideálokat vesz át, melyek szerint a nevelő tevékenységet irányítani kell?. Weszely Ödön Bevezetés a neveléstudományba c. művében a pedagógiat szűkebb értelemben a nev. elméletének, tágabb értelemben pedig a kultúra tud.-ának tartja, amely ?nemcsak azt fogja vizsgálni, hogyan fejlődik az egyes ember testi és szellemi tekintetben, milyen irányban és milyen eszményképek felé kell ezt a fejlődést terelni, s hogyan lehet erre a fejlődésre a kívánatos befolyást gyakorolni, hanem vizsgálni fogja a kultúra lényegét, keletkezését és fejlődését egyénekben s társ.-akban, nemzeteknél és az emberiségnél?. Prohászka L. megfogalmazásában külön tárgyalható az elméleti pedagógia és külön a gyakorlati pedagógia. Az ún. elméleti pedagógia ?? a nev. problematikáját elvi alapon és rendszeres összefüggésben fejti ki? A pedagógia mint tud. a maga egészében elméleti pedagógia, amely a nev. tisztán gyakorlati kérdéseivel is mindenkor elvi megoldás alapján foglalkozik. A gyakorlati pedagógia pedig követhető tanácsokat ad a nevelőnek és oktatónak arra nézve, hogyan járjon el.? Finánczy E. Elméleti pedagógia c. művében kimutatja, hogy a nev. egy.-es érvényű. A nev.-nek ugyanazon célokat kell követnie, mint amiket életcélul kitűztünk. ?Azért vagyunk a földön, hogy magunkat az Isteneszmény mértéke szerint tökéletesítsük, közvetlenül nemzetünk, közvetve az emberiség javára.? Ez az életcélunk, s ez az alapja a pedagógianak is. Hasonlóképpen a pedagógia világnézeti megalapozását, vallási kiindulópontját hangsúlyozza Schneller I. pedagógiajának közp.-i szervező elve a keresztény szeretet, a nev. tört.-ét és elméletét alapjában meghatározó erő pedig Jézus Krisztus. Imre S. Neveléstan c. könyvében a pedagógiat a nev. kérdéseivel rendszeresen foglalkozó tud.-ként írja le, amelynek határozott tárgya a fejlődő ember és a közösség alakulása; közp.-i gondolata az ember és az emberi közösség fejlődésére irányuló tervszerű hatás; kutatási köre kiterjed a nev.-ügy egész területére. Nevezetesen:

1. a nev. előzményeire;

2. a nev. körülményeire;

3. a nev. elé tűzhető célokra;

4. a nev. eredményeinek elérésére;

5. a nev. módjára és eszközeire.

Karácsony S. pedagógiaja társaslélektani (szociálpszich.-i) alapokra épült, és több. tud. integrálásából született. Ebben a pedagógiaban kulcsszerepe van a ?másik ember?-nek. Minthogy az ember társas lény, a nev. is ?társasjáték?, lényege a viszony, kapcsolat, amely a nevelő és a növendék közös tevékenységében nyilvánul meg. A szakirodalomban a pedagógia mint önálló tud.-ág kialakulásában, ill. a pedagógia fogalma fejlődésében különböző fokozatokat különböztetnek meg. Az induktív-empirikus szakasz, külső megfigyelések, analógiák felhasználásával; tört.-i-genetikai szakasz, ?kísérlet annak kifejtésére, amit a nev. területén ezer év folyamán mondtak és csináltak?, különböző gondolkodók megállapításainak összevetésével; spekulatív jellegű szakasz, amelybe beletartozik J. F. Herbart törekvése ?a nev. céljából levezetett egyoldalú ált. pedagógia kifejtésére?. Külön lépcsőfokot képez a normatív-preskriptív pedagógia (pl. A. Diesterweg ped.-ja), mely szerint a pedagógiai ráhatás eredményessége a nevelő energikusságától, következetességétől függ. Ált. tud. fejlődési szakasz, amelyet pl. K. D. Usinszkij Az ember mint a nevelés tárgya. A pedagógiai antropológia tapasztalatai, I. c. műve reprezentál. Experimentális szakasz a XIX. sz. végétől, amelynek kiemelkedő képviselője E. Meumann. S a fejlődés legújabb lépcsőfoka a hipotetikus modell kialakítása, azaz napjainkban a pedagógia tárgya: a speciális célra hivatott nev.-i rendszer funkcionálásának tervezése, alkalmazása, elemzése. A tud. alapozás ellenére a mai napig találkozunk olyan felfogással is, mely szerint a pedagógia csak mesterség v. művészet. Így a ped.-nak gyakorlatilag a ?mesterségbeli fogások? elsajátítására van csupán szüksége. V. pedig művészi beleérző képesség, intuíció, egyéni nézetek jelentik a nev. alapját. ? A nev.-nek számos olyan összefüggése van, amit a pedagógia csak más tud.-ok ismeretanyagának felhasználásával tud vizsgálni. A pedagógia segédtud.-ai az ember fizikai és pszichikai fejlődésével, a fejlődés sajátosságaival, a fejlődést meghatározó, befolyásoló tényezőkkel és körülményekkel foglalkozó tud.-ágak. Így szoros kapcsolat van a pedagógia és az antropológia között. Ismerni kell a fejlődés biológiai alapjait, s ehhez szükségesek bizonyos örökléstani, genetikai, anatómiai, fiziológiai, orvostud.-i, közegészségtani ismeretek. A filozófia tárgya az ember lényegének vizsgálata, s ennyiben egybeesik a pedagógiaval. A nev. társ.-i tényezők által szabályozott folyamat. Ez határozza meg a pedagógia és a szociológia kapcsolatát. Az okt.-nev.-ben részt vevő személyek és intézmények közti viszonyok jogi szabályozást igényelnek. A közgazdaságtani összefüggések és tv.-ek hatással vannak az isk. helyzetére. Vizsgálandó a közokt. ökonómiája, a ped.-i munka sajátosságai, az embernek mint a munka alanyának nev.-e. Bonyolult kapcsolat van a pedagógia és a pszich. között, hiszen a nev.-hez ismerni kell a személyiség pszichikai struktúráját, a pszichikus fejlődés speciális mozzanatait. A legújabb kori fejlődés tovább bővíti a pedagógia segédtud.-ainak körét. Így pl. a kibernetika, a vezetéselmélet az irányítás ált. tv.-szerűségeivel ismerteti meg a pedagógiat. Zsolnai J. Egy gyakorlatközeli pedagógia c. könyvében a következő segédtud.-okat sorolja fel: társ.-antológia, kultúraelmélet, axiológia, filozófiai antropológia, tud.-tan, etika, esztétika, nyelvelmélet, politológia, ?társ.-ökológia?, a mindennapi élet elmélete. Mindezek alapján a pedagógia interdiszciplináris, multidiszciplináris tud., amely nem egyszerűen átveszi a segédtud.-ok adatait, elveit, tv.-szerűségeit, hanem integrálja, alkalmazza azokat mind elméleti következtetéseiben, mind gyakorlati, metodológiai megoldásaiban. Új pedagógiai tud.-ok jönnek létre. Ilyenek pl. a rendszerelméleti pedagógia, a nev.-filozófia, nev.-szociológia, a fejlődéslélektan, nev.-lélektan, a pedagógiai szociálpszich., a pedagógiai axiológia, a pedagógiai logika, a pedagógiai kibernetika, az összehasonlító pedagógia, az okt.-gazdaságtan, az isk.-egészségtan, az okt.-technológia. Az új gyakorlati követelmények kielégítése érdekében a pedagógiaban specializálódás és differenciálódás ment és megy végbe napjainkban is. A pedagógia egy-egy részterületére vonatkozóan különböző pedagógiai ágak jöttek létre. Ezekre jellemző, hogy vizsgálódásuk kiterjed más részterületek problematikájára is speciális szempontok alapján, ami biztosítja az adott kérdés sokoldalú feltárását. A pedagógiai tud.-ágakat több szempont alapján csoportosíthatjuk. Így a pedagógia belső struktúrájának megfelelően: az ált. pedagógia alapjai (bevezetés a pedagógiaba); a nev. elmélete és nev.-tan; didaktika (okt.-elmélet); tantárgypedagógia (szakmódszertanok); nev.-tört.; isk.-szervezéstan; kísérleti pedagógia. Külön csoportosíthatjuk azokat a pedagógiai ágakat, amelyek a nev. színterére vonatkozóan alkotják meg elméleti ismeretrendszerüket. Ilyenek a családi nev. pedagógiaja; az ifjúsági szerv.-ek, öntevékeny civil szerv.-ek és csoportok pedagógiaja; börtönpedagógia; katonapedagógia; a koll.-i nev. pedagógiaja; nevelőotthoni pedagógia. Lényeges csoportalkotó szempont az életkor, amelynek megfelelően van újszülött- és csecsemőkori pedagógia; óv.-skori pedagógia; az isk.-skor pedagógiaja; ifjúkori pedagógia; a felsőokt. pedagógiaja; a felnőttokt. és nev. pedagógiaja (andragógia). Külön csoportot képeznek a gyógypedagógiai ágak, amelyek a testileg v. szellemileg sérült gyermekek nev.-ével foglalkoznak. Így a szurdológia a süketek, a tiflopedagógia a vakok, az oligofrenopedagógia az értelmi fogyatékosok nev.-ével foglalkozik, a beszédhibák javításának pedagógiaja pedig a logopédia. Külön ágként jelentkezik a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyermekek nev.-ével foglalkozó pedagógia. Csoportképző szempontként szerepelhet az alapvető pedagógiai feladatoknak megfelelő felépítés, mint pl. az értelmi, érzelmi, erkölcsi, esztétikai, technológiai, testi nev. pedagógiaja. A nev.-tud. fejlődése, integrálódása és differenciálódása nem lezárt. Új társ.-i igények, s ennek megfelelően új feladatok, tevékenységek és színterek kerülnek előtérbe. Ezért új diszciplínák körvonalazódnak. Így pl. Zsolnai J. már említett művében kommunikációs pedagógiaról s ezen belül ?jól elkülöníthető három szintről?, az okt.-irányítás, a transzformációs pedagógia, a pedagógiai kreatológia és adaptálástan elnevezésű diszciplínáról ír.

Petrikás Árpád



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is