Pedagógiai antropológia

Az eredetében biológiai indíttatású antropológia (gör. anthróposz ?ember? és logosz ?tan? szóból) az ember testi-fizikai-morfológiai jellemzőit, földrajzi és etnikai megoszlását, történeti és egyéni fejlődését, a természet és a kultúra világával való kapcsolatait, szociális viszonyait vizsgáló tudomány. Az antropológia részben magában foglalja, részben átfedi az antropográfiát, az antroponómiát, az antropogeográfiát, az etnográfiát, a demográfiát, a humán paleontológiát, archeológiát, a néprajzot, a szociológia bizonyos ágait és mint segédtudományt használja szinte valamennyi olyan tudományt, amelynek kutatási területén megjelenik az ember. Az antropológia ágai (irányzatai) közül a biológiai embertan tárgya az ember, az emberi faj biológiai fejlődése és etnikai megoszlása; a kulturális antropológia az ember kulturális, szociális tevékenységének, magatartásának jellegzetességeit vizsgálja; a filozófiai antropológia az ember lényegéről szóló tan, ill. tudományág. A pedagógiai antropológia;

1. tágabb értelemben a nev. antropológiai alapjait, vonatkozásait jelenti.

2. szűkebb értelemben a pedagógiai tudományok egyik ága, amely az antropológia szemszögéből alkalmazott antropológiának tekinthető.

3. azoknak a pedagógiai irányzatok nak az összefoglaló elnevezése, amelyek az antropológiára (ill. annak egyik vagy másik ágára) alapozzák ped.-i rendszerüket.

Mihály Ottó