Pedagógiai autonómia

1. általánosságban: apedagógiai rendszernek, vagy egyes alrendszereinek, ill. szereplőinek más rendszerekkel, alrendszerekkel való kapcsolatában meglévő, változó mértékű működési, cselekvési önállósága, öntörvényűsége, függetlensége.

2. a pedagógia független, önálló v. viszonylagos önállósággal rendelkező tudományként történő felfogása.

3. a pedagógiai autonómia mint elv, norma modern formájában. (az egyéni és a gyermeki alapjogokra támaszkodva) Azt fejezi ki, hogy miközben az államnak és a szülőknek kötelessége a nev.-hez való jog feltételeinek biztosítása, a gyermek joga a ?neki való? nev.-re azt is feltételezi, hogy az iskolásított nev.-t ne egyszerűen és ne közvetlenül az állam vagy/és a szülők határozzák meg, hanem nev. a ?nevelő? és a ?tanító?, valamint az érdekeltek (állam, szülők, tanulók) között létrejött nyilvános, jogilag is kodifikált szerződések alapján, a gyermek ?mindenek feletti érdekének? megfelelően a pedagógiai törvények, elvek szellemét követve, szakmailag is igazoltan menjen végbe. A pedagógiai autonómia és az annak részeként értelmezhető pedagógusi és iskolai szakmai önállóság, tehát nem valamiféle öncél, nemcsak a pedagógus és az iskola önérdeke (még ha ez az önérdek sokszor nehezen különíthető is el), hanem annak egyik előfeltétele, hogy az iskola és a pedagógus képes legyen a gyermek jogainak megfelelő nev. biztosítására. Ebből következik: a pedagógiai autonómia maga is korlátozott és ellenőrzött autonómia kell, hogy legyen, hiszen nem kerülhet ellentétbe saját forrásával, a gyermeki jogokkal. A pedagógiai autonómia feltételeit jogi értelemben a nev. rendszerében érdekelt autoritások (állam, szülők, tanulók, pedagógusok, iskolafenntartók) kölcsönös függőségi viszonyainak differenciált és kiegyensúlyozott szabályozása; szakmai értelemben pedig a ped. szakmai kompetenciájának fejlesztése, a ped.-i tevékenység professzionalizálódása biztosíthatja.

4. a pedagógiai autonómia a maga konkrétságában mindig korlátozott, nemcsak etikai értelemben és a fentiekben kiemelt jogi szabályozást illetően, hanem a nev. objektív feltételei által is:

a külső determinációs tényezők (állam, család, a közvetlen és tágabb környezet) mindenképpen hat a gyermekre;

maga a pedagógus sem lehet teljesen ?neutrális?, és egy ilyen neutrális pozícióba kényszerítése sértené emberi jogait; ? a ped.-i folyamatban a szabadság és az ezt a szabadságot már bizonyos irányokban szűkítő, korlátozó erényekre való szocializáció csak együtt lehetséges;

a választás szabadsága mindig konfliktusba kerül a morális és ? bár más mezőben ;

a szakmai hatékonysági követelményekkel.

5. Az autonómia fogalma a ped.-ban célkategóriaként is fontos szerepet tölt be. A modern pedagógiai irányzatok a nev. alapvető vagy egyik alapvető célját az autonóm személyiség fejlesztésében, fejlődésének elősegítésében jelölik meg. Ebben a vonatkozásban a pedagógiai autonómia a kitűzött nev.-i cél elérésének egyik előfeltétele, ill. eszköze.

Mihály Ottó