Pedagógiai kísérlet

A pedagógiai kutatás egyik típusa.

1. Olyan eljárás, amellyel valamilyen ped.-i probléma tanulmányozására kiválasztott kísérleti csoport v. személy (előre tervezett beavatkozások, feltételek, szituációk hatására alakuló) viselkedését, teljesítményét, ill. attitűdjét vizsgálják és összehasonlítják a kísérleti hatásoktól mentes, de a kísérleti populációból azonos módon választott kontrollcsoport viselkedésével, ill. teljesítményével. A pedagógiai kísérlet kiinduló feltevése, a hipotézis olyan oksági megállapítás, amely két változó: a ped.-i beavatkozást hordozó ún. független változó és a kísérlet eredményeiként megjelenő jellemzők, a függő változók között ok-okozati kapcsolatot feltételez.

2. Maga a kísérlet a hipotézis bizonyítására (vagy cáfolására) irányul, amelyet a kísérleti hatás, effektus mutat ki. Ez ált. úgy történik, hogy ugyanazt a mérést végzik el a kísérleti eljárás előtt (előteszt, preteszt), majd azután (utóteszt, poszt-teszt), a kísérleti és a kontroll csoportban azonos módon és körülmények között. Előfordulhat, hogy a kísérleti személyek kísérleti szituációban való viselkedése, azaz maga a folyamat a megfigyelés tárgya; ezt leggyakrabban jegyzőkönyvezéssel rögzítik. Egyes pedagógiai kísérletnek nincs kontroll csoportja; a kísérleti hatást itt a kísérletben részt vevők kísérlet előtti teljesítményéhez, viselkedéséhez vagy attitűdjéhez viszonyítják (önkontrollos kísérlet).

3. A pedagógiai kísérlet alapfeltétele, hogy minden mozzanata: folyamata, feltételei és lefolyásának körülményei a kísérleti terv szerint rögzítettek, sztenderdek legyenek. Ennek ellenére a pedagógiai kísérlet soha nem mentes bizonyos váratlan, tervezhetetlen hatásoktól. A külső hatások megismeréséhez és az értelmezéséhez járul hozzáaz ún. háttérváltozók feltárása. A pedagógiai kísérlet időtartama tág határok között mozoghat: tarthat néhány percig, óráig v. akár évekig. A pedagógiai kísérletet más fajta kutatásoktól kötött eljárásrendszere különbözteti meg. A valódi kísérletnek alapfeltétele, hogy a kísérleti és a kontrollcsoportot véletlen módon választják ki és szét, s valamennyi ható tényezőt a kutató ellenőrzése alatt tartják. A pedagógiai kísérletben a kutató maga idézi elő a kísérleti szituációt v. avatkozik be a kutatási probléma által meghatározott folyamatba.

4. A pedagógiai kísérlet előnye, hogy ? mivel vizsgálandó tárgyáról egyértelmű, oksági viszonyokon alapuló megállapításokat tesz ? viszonylag jól igazolható, verifikálható. Ha a pedagógiai kísérlet minden részletét és feltételét precízen kidolgozzák, körülményeit, lefolyását, eredményeit pontosan rögzítik és dokumentálják, a pedagógiai kísérlet rekonstruálható, megismételhető és ellenőrizhető, ezért érvényessége, validitása biztonságosan megállapítható. A pedagógiai kísérlet korlátai abból fakadnak, hogy ped.-i valóság sokszínűségét, sokdimenziósságát a kísérleti szituáció követelményei leszűkítik, mesterségessé teszik, ezért nem minden ped.-i kutatási probléma alkalmas pedagógiai kísérlet útján való tanulmányozásra. 5. A kísérleti körülményektől függően a pedagógiai kísérlet lehet laboratóriumi (in vitro) vagy valós élethelyzetben folyó (in vivo) kísérlet. A pedagógiai kísérlet sajátosságai, színtere (az isk. világa, az oszt.-terem, de sokszor még az isk.-pszichológusi laboratórium is) ált. az utóbbit teszik lehetővé. 6. A pedagógiai kísérlet többféle funkciót tölthet be a ped.-i kutatásban: alapkutatás esetében mint kutatási technika magának a kutatási kérdésnek a megfogalmazásához járul hozzá, ill. a kutatás értelmezési keretét adhatja meg. Alkalmazott kutatásként a pedagógiai kísérlet a leggyakrabban egy ped.-i jelenséget tesz mérhetővé, kvantifikálhatóvá.

Balázs Éva