Pedagógiai konzervativizmus

1. általánosságban azt a ped.-i felfogást, törekvést jelenti, amely a pedagógiai folyamatban a tradicionális értékekre, normákra, magatartási mintákra; a fegyelemre, a tekintélyre; a klasszikus műveltségre; a tudományok rendszerében elhelyezkedő és általánosan elfogadott ismeretekre, tudásra; az elfogadottra, a megszokottra helyezi a hangsúlyt. Ebben az általános és bizonytalan értelemben a pedagógiai konzervativizmus a pedagógiai liberalizmus ban látja szakmai ellenfelét.

2. azon ? konkrét ped.-i rendszerüket tekintve igen eltérő ? ped.-i irányzatoknak az összefoglaló elnevezése, amelyek elméleti alapjaikban kötődnek a konzervatív politikai filozófiák által képviselt értékrendszerhez (konzervativizmus). A klasszikus pedagógiai konzervativizmus képviselői a ped.-i rendszer filozófiai premisszáit főként a kanti, neokantiánus, a hegeli, neohegeliánus, ill. a keresztény filozófiai tanításokból merítik (pl. F. Herbart, Fináczy E., Prohászka L.), és a nev. célrendszerét, a humanizmus eszmeiségének megfelelően, az abszolútnak tekintett értékekből (jó, igaz, szép) kísérlik meg levezetni. A XX. sz. második felében a pedagógiai konzervativizmust, mint elméletileg megalapozott, rendszerként kifejtett, a klasszikus humanizmus eszmeiségét őrző tanítást, elsősorban a keresztény pedagógiák képviselik (lásd pl. Maritain, J.: Pour une philosophie de l?éducation. Paris, 1959.); laikus változatai inkább csak a modern pedagógiára adott elutasító reflexiók formájában léteznek (lásd pl. Morin, L.: Les charlatans de la pédagogie nouvelle. Paris, 1973.).

Mihály Ottó