Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pedagógiai ... ----

Magyar Magyar Német Német
Pedagógiai ... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pedagógiai pluralizmus

Olyannyira új kifejezés a magyar ped.-i szakirodalomban, hogy az eddig kiadott ped.-i lexikonok nem tartalmaztak ilyen címszót. Sőt a ?pluralizmus? kifejezés az Értelmező szótárban sem szerepelt, de a szó maga Nyugaton is csak a századelőn tűnt fel először mint pol.-i kategória. Olyan gondolatrendszereket nevezhetünk ezen a néven, amelyek a társ.-i sokféleségből előálló egyensúlyt, hatalommegosztást és társ.-i csoportok autonómiáját tekintik alapértéknek. Filozófiai értelemben a pluralizmus a monizmus ellentettjeként a világ rendezőelvét nem egyetlen princípiumban, hanem sok, egymással együttesen létező rendszerben látja. A pedagógiai pluralizmus ennek megfelelően a több, eltérő filozófiájú, célrendszerű és metodikájú ped. rangsorolás nélküli ?békés egymás mellett élését? hirdeti. Ennél szélesebb értelmezési alapot nyújt a nev. paradigmatikus felfogása, mely szerint egy ped.-i paradigma a nev.-ről, oktatásról, az isk.-ról és az azzal összefüggő fogalmakról való gondolkodás egységes episztemológiai rendje, azaz a szakmai és közgondolkodás egy bizonyos típusát jellemző felfogás. A pedagógiai pluralizmus az eltérő ped.-i paradigmák párhuzamos létezését feltételezi egy adott időben és társ.-ban. Az eltérő ped.-i paradigmák azért jönnek létre, mert a modern társ.-ak erősen differenciáltak, strukturáltak és a különböző társ.-i csoportok eltérő értékrendet kérnek számon a nevelőintézményektől, más aspirációik vannak, különbözőek lehetőségeik stb. A strukturált társ. belső egyensúlyát a demokratikus pol.-i berendezkedés képes tartósan fenntartani, amely lehetőséget ad a társ. különböző rétegei számára az egyezkedésre. A demokrácia és az ahhoz tartozó emberi jogok tiszteletben tartásával a pedagógiai pluralizmust vallók ezért a társ.-i konszenzus keresése jegyében nem a sokféle értéket valló társ.-at kívánják egyfelé terelni, hanem azáltal akarnak kooperáló társ.-at létrehozni, hogy megengedik. Sőt segítik a többféle érték mentén csoportosuló egyéneket saját értékrendjük megtartásában, gondozásában, továbbadásában (legyenek azok nemzetiségi, etnikai, vallási, testi-lelki adottságbeli v. kulturális sajátosságú csoportok). A pedagógiai pluralizmus bár a paradigmák egyenértékűségét vallja, mégsem az érték tagadásáról van itt szó. A pluralizmus nem azt jelenti, hogy nincs jobb és rosszabb szakmai megoldás. Viszont tagadja, hogy egyetlen szakmai, hatalmi elit saját kritériumrendszerét használva határozhassa meg egy ped.-i elképzelés v. gyakorlat értékét. Többpólusú hatalmi legitimizációt kíván, ahol az adott ped. szakmai, társ.-i kontextusa (fenntartó, használók, szakmai közvélemény stb.) minősít. Míg tehát a pedagógiai pluralizmus feltételezi a szakmai autonómiát mind csoport, mind egyén szinten (egyén autonómiája), azt nem tekinti korlátlannak. Gyakorlati szinten a pedagógiai pluralizmus isk.-rendszerben és egyes intézmény dimenziójában értelmezhető. Az első esetben a pluralizmus pol.-i értelmezése érvényesül azzal, hogy az áll. több, eltérő ped.-i koncepciót követő isk. v. isk.-típus létezését tolerálja v. segíti, s közöttük nem kíván ?igazságot? tenni. Az utóbbi esetben pedig egy nev.-intézményen belül válik lehetségessé több eltérő ped.-i nézet gyakorlása. Mindkét elképzelés élesen szemben áll a m. okt.-irányítási és ped.-i tradíciókkal, ezért sok kritika éri. A pedagógiai pluralizmus ellenzői az isk.-rendszer egységességét féltik, s nem tartják elfogadhatónak egy értéktagolt rendszer működését. Az egyes intézményen belüli pedagógiai pluralizmus pedig még több problémát vet fel, hiszen az alapjaiban kérdőjelezi meg az eddig tradicionálisan vallott ped.-i egységesség, céltudatosság, a nev.-i hatások közös és egy irányba ható tervezésének elveit. A pedagógiai pluralizmust elfogadó szakemberek a sokféleség rendszeren belüli korlátait, határait pragmatista (pragmatizmus) módon, rugalmasan határozzák meg: a rendszer, makro- és mikroszinten egyaránt, a hasznosság kritériumai mentén önkorlátozó, így nincs értelme külsőleg korlátozott pluralizmusról beszélni.

Horváth Attila



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is