Peel

(ejtsd: píl), 1. Róbert sir, hirneves angol államférfiu, Peel Róbert baronet sir nagyiparos legidősb fia, szül. Brooksideban (Blackburn mellett) 1788 febr. 5., megh. szerencsétlen esés következtében 1850 jul. 2. Byronnal és Palmerstonnal egy időben járt a harrowi iskolába s azután az egyetemet végezte Oxfordban, 1809. belépett a parlamentbe, hol azonnal a tory-párthoz csatlakozott, melynek alapelveit a legközelebbi 20 év alatt hűségesen védelmezte. 1810. a gyarmatok másod államtitkára, 1812. pedig Irország első titkára lett. 1817. a katolikusok emancipációja irányában tanusított ellenszenve jutalmául az oxfordi egyetem parlamenti képviselőjének választotta meg, de már 1818. lemondott e mandátumról. 1819. keresztül vitte a róla elnevezett pénzügyi törvényt. 1822. Sidmouth lord helyett átvette a belügyi tárcát s ebben az állásban is a tory-párt elveit buzgó hivének mutatkozott. Midőn 1827. Liverpool visszalépett, P. is megvált a hivatalától és a tory-ellenzék élére állott Canning ellen, kinek halála után (1828 elején) a Wellington-minisztériumban újból átvette a belügy vezetését. 1829. oly törvényjavaslattal állott elő mind a két házban, melyek révén a katolikusok, az eskümintának megváltoztatása alapján a parlamentbe juthattak és állami közhivatalt is elfoglalhattak. Ezzel a fordulattal azonban nagy vihart támasztott maga ellen, pártja, saját apja és testvére is ellene nyilatkoztak és az oxfordi egyetem megvonta tőle bizalmát. Midőn Peel 1833. az újjászervezett parlamentbe lépett, régi párthiveit közel egy harmadára leolvadva találta. Ekkor pártja romjait összegyüjtötte, melyekhez aztán számos wigh-párti képviselő is csatlakozott, kik az életbeléptetett reformokról és a minisztériumnak a radikális elemekkel történt érintkezésétől megijedtek. Ilyformán Peel egy új parlamentáris pártnak (a Peeliták) lett az alapítója, mely a régi merev tory-párt és a szélső iránnyal kacérkodó wighek között foglalt helyet. 1834 nov. Itáliából visszahivatott, ahová üdülési szándékból utazott, hogy Wellingtonnal karöltve újból kabinetet alakítson. Peel ebben a minisztériumban, mint az államkincstár első lordja, átvette az elnökséget, amelyről azonban 1835 április 8-án társaival együtt kénytelen volt visszalépni, mivel az alsóház Russelnek azon javaslatát, hogy az ír vallásalap egy részének nem vallás-célokra való fordítását elfogadta. Erre újra Melbourne vette át az állam vezetését, Peel pedig újra az ellenzék élére állott. Mindazonáltal igéretéhez képest a minisztériumot minden mérsékelt szabadelvü terveiben támogatta. 1836. a glasgowi egyetem rektorává választotta. 1841 szept., miután Palmerston vámpolitikája miatt az alsóházban vereséget szenvedett, Peel vezetése alatt egy új minisztérium alakult, mely a tory- és a mérsékelt wigh-párt vezérfériait egyesített magában, ami az újabb angol történetnek egyik legnevezetesebb eseménye. Ezen koaliciós minisztérium a gabnatörvényben győzött és keresztülvitte a jövedelmi adójavaslatot. Londonban a westminsteri apátságban s számos más városban, Manchester, Glasgow, Edinburg, Birgminhamben stb. emléket emeltek neki. Emlékiratait s kiválogatott leveleit Stanhope Károly adta ki (2 köt., London 1856-57). V. ö. Guizot, Sir R. Peel (németül Berlin 1856); Doubleday, The political life of Sir R. Peel (2 kötet, London 1856); Sir Lawrence, Sketch of the life and character of Sir Robert Peel (u. o. 1860); Bulwer Henry, Sir R. Peel (u. o. 1874); Smith, Sir R. Peel (u. o. 1881); Brett B. R., The Queen and her second prime minister (19. rész, 35. köt., Century 1894); Nielson G., Peel, its meaning and derivation (Glasgow 1893); Thursfield, Sir R. Peel in early life 1788- 1827. (kiadta Parker, London 1891).

2. P. Arthur Wellesley, viscount, angol államférfiu, az előbbi legfiatalabb fia, szül. 1829. Etonban. Oxfodban nevelkedett, 1868-71 januárig a szegényügy hivatalában volt titkár, azután 1873 augusztusig a kereskedelmi hivatalban s azután 1874 februárig a kincstárnál volt alkalmazva, áprilistől kezdve pedig 1880 dec. a belügyminisztériumban volt államtitkár. A parlamentben, ahol 1865 óta a warwicki kerületet képviselte, a szabadelvü párthoz tartozott s 1884. megválasztották az alsóház speakerjévé, mely befolyásos állásra 1886 jul. újból megválasztatván, ugyszólván megszakítás nélkül viselte e magas tisztet 1895-ig, amidőn agg korára való tekintetből a magánéletbe vonult. A királynő ez alkalommal (1895 ápr.) viscount rangjára emelte.

Forrás: Pallas Nagylexikon