Pektári

Joakim, egész Szlavonia bánja volt V. István idejében. Midőn 1272. a király meglátogatta a Dráva-Száva közét s onnan Bihács felé folytatta útját, jun. 24., alkalmasint a királyné tudtával, elrabolta László herceget; talán azért, hogy kierőszakolja Habsburg Rudolf leányával való eljegyeztetését. A király, ki Joakim helyébe most azonnal Majs nádort nevezte ki bánná, ostrom alá fogta Kapronca várát, hová a volt bán a kis királyfival zárkózott; a hosszas ostrom végét azonban már nem élte meg. A király halálának (aug. 6.) hirére P. Székesfehérvárra vitte Lászlót, szétverte a vele egyetértő Erzsébet királyné ellen föllázadt Egyed mester csapatát, s megkoronáztatta Lászlót, kinek nevében most ő kormányzott. Újra visszaszerezte a maga báni méltóságát, Bachatort pedig, ki Kaproncát s benne a királyfit megoltalmazta, megerősítette éppen V. Istvántól nyert vasvármegyei várföldében. Novemberben tárnokmesterré s pilisi ispánná tétette magát, hogy biztosítsa az udvarban nélkülözhetetlenségét. Mint Habsburg Rudolf hivének, nagy része volt a II. Ottokárral való háboru felidézésben. 1273 elején azonban a királynő meghasonlott vele, s kegyeltjei, Kán Miklós erdélyi nagyprépost és Kemény fia Lőrinc segítségével megbuktatta s minden méltóságától megfosztotta P.-t és pártját, mire kitört a polgárháboru. A fenyegető külveszedelem azonban pár hét mulva már kibékítette a pártokat s P. újra tárnok lett, nemsokára pedig Pozsony védelmét is átvette Ottokár ellenében, de nem tarthatta meg a várat. Ottokár visszavonulása után mindent elkövetett a csehektől megszállt magyar várak visszavételére. Detrekő alatt megverte ugyan a cseheket, a várak ellen azonban nem boldogult. Hadi babérokat nem igen arathatván, a legfőbb méltóságokat saját rokonainak akarta megszerezni, s p. öccsét, Miklós gecskei ispánt országbiróvá tétette; 1274 jun. elején azonban ellenségei megbuktatták őt, sőt vele együtt magát Joakimot is. P. és Henrik bán erre palotaforradalommal felelt; hatalmukba kerítették a kis királyt s anyját és visszafoglalták méltóságaikat, a királynő gyülekező fegyveresei elől azonban a Drávántulra vonultak, mintegy kezesül és eszközül vivén magukkal a 8 éves András herceget. Csák Péter a kis királlyal utánuk sietvén, a fövenyi csatában szept. 26-29. közt megverte őket; Henrik bánt levágta s maga P. is csak bajosan menekülhetett el. 1275 márciusában a pártok ismét kibékültek, P. ugyancsak a pilisi ispánságot nyerte vissza, de rövid időn, jun. 5-6. visszaszerezte minden hatalmát s pártját újból uralomra juttatta. Vele szemben nem volt akarata a kis királynak, s ezt rábirta, hogy a csehekkel kötött ideiglenes békét meg ne erősítse, Ottokár cseh királlyal személyesen ne találkozzék, s Habsburg-barát politikát űzzön. Csák Péter azonban 1275 novemberében ismét megbuktatta P. kormányát, mire megint kitört a polgárháboru, mely az egész télen át dühöngött, kivált a Dunán tul. A bajnak 1276 juniusában a király a szokott módon, P. pártjának kormányra juttatásával akart véget vetni; ezúttal P. az egész Szlavonia bánságát nyerte vissza. Politikája diadalt aratott, mert Habsburg Rudolf 1276 nov. 21. hódolatra birta II. Ottokárt s a békébe Magyaországot is belefoglalta. 1277. a föllázadt horvát nép «megtörésére» vezetett hadat, a harcban azonban 1277 ápr. elesett.

Forrás: Pallas Nagylexikon