Pelagiánusok

annak a tévtannak követői, melynek szerzője Pelagius brit szerzetes volt. Pelagius valószinüleg 384 előtt jött Rómába és tévtanának hirdetése előtt tiszta erkölcsü és jámbor férfiu hirében állott és több szent férfiu barátságával dicsekedhetett, akikkel levélbeli érintkezésben volt. Ez időben, Gennadius szerint, több munkát irt: a Szentháromságról (3 köt.); egy erkölcstant Eulogiarum liber c. alatt. Coelestius szerzetessel barátságra lépett és vele 411 körül Afrikába ment szt. Ágoston hippói püspök területére. Colestius Karthagóban pappá akart lenni; valószinüleg Coelestius szabad és leplezetlen nyilatkozatai folytán, az Aurelius érsek által összehivott zsinaton kerültek napvilágra tanaik. Ezek szerint: 1. Ádám meghalt volna, ha nem is vétkezik. 2. Ádám bűne csak neki ártott és nem az egész embei nemnek. 3. Az újszülött gyermekek olyan állapotban vannak, mint Ádám a bűnbe esés előtt. 4. Ádám halála és bűne épp oly kevéssé oka az egész emberi nem halálának, amint Krisztus feltámadása folytán nem támad fel az egész emberi nem. 5. A törvény épp ugy vezet a mennyországba, mint az evangélium. 6. Az Úr eljövetele előtt is voltak bűn nélkül való emberek. Miután Coelestius e tanokat visszavonni nem akarta, kimondták fölötte a kiközösítést. E tanok sok küzdelemre adtak okot, mig végre a püspökök (szám szerint 200-an) 418 máj. 1-én zsinatot tartottak, amelyen 8 (9) kánont hoztak a pelagianizmus ellen. Ekkor a pápa Epistola tractatgoria nevezetü levélben elitélte a tévtant és ezt az egész kat. világ püspökeivel közölte. Coelestius 425. Rómába jött és a pápától ügyének megvizsgálását kérte, a pápa azonban a konok tévtanítót Itáliából kiűzte, mire ez követőivel Konstantinápolyba ment, de innen is távozniok kellett. II. Theodosius császár rendelete folytán. Pelagius további sorsáról nem lehet tudni semmit; valószinüleg Palesztinában halt meg. A Pelagianizmust 425 körül Galliában és Britanniában is terjesztették, mert 429. Groyesben és később St. Albansban zsinat tartatott, amelyeken Pelagius és tanítványa Agricola kiközösíttettek. Miután a 431. Efezusban megtartott közzsinat is elitélte a pelagianizmust, ez mindinkább letünt a keleti láthatárról, nyugaton azonban enyhébb alakjában, a szemipelagianizmusban (l. Szemipelagiánusok) éledt fel. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (IX., 1756-69. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon