Pelaszgok
nép, népcsoport
Görögország őslakói, a tudósok tulnyomó többsége szerint
indogermánok (Roth és Kiepert szerint semiták). Nevük nem jelent népet, hanem a
műveltségnek bizonyos korszakát, mely időben megelőző a jónok, dórok és eolok
bevándorlását. A régi görögök önmaguktól különböző, de mégis rokon népnek
tekintették, sőt büszkén vallották magukat rokonaiknak. Régi fészküknek a
Peloponnezust tekintették, továbbá Arkádiát, Tesszáliát (még a történeti korban
is Pelaszgiotisz), Leszbosz és Delosz szigeteket. Mesés hősöktől eredtek,
mindenféle hasznos foglalkozást űztek (erdőirtás, mocsarak lecsapolása),
magaslatokon Larissza nevü sziklavárakat építettek, melyeknek építkezése is
jellemzetes (kiklopszi falak). A hellének lassankint egészen kiszorították
őket, de egyes tudósok (köztük a magyar Ribárdy is) a görögországi jobbágy- és
zsellérosztályban, sőt a helotákban is a leigázott P. utódait látják. V. ö.
Ribáry, A pelaszg kérdés mai állása és a jobbágyi viszony a helléneknél és
rómaiaknál (Budapest 1884). Erődi Béla szerint a mai albánok a régi pelaszgok
utódai (Az albán nép és nyelve, Egyet. Phil. Közl. V.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|