Példa

közönségesen valamely szabály vagy elmélet megvilágítására és megerősítésére felhozott v. kieszelt v. tényleges eset. Pedagogiai értelemben a P. a gyermek környezetét tevő személyek azon cselekedetei, melyeket a gyermek utánozni, követni hajlandó. A P. hatásában lényegesen különbözik az erkölcsi oktatástól, mert mig az oktatás arra tanít, hogy mit kell cselekedni, a P. a közvetlen szemlélet egész hatalmával megmutatja a gyermeknek, hogy mit lehet és miként lehet cselekedni. Ha pedig az erkölcsileg helyes és helytelennek a megitéléséről van szó, a növendék csak azt fogja jelesnek és utánzandónak itélni, amit mások tesznek és kevésbbé azt, amit mások vallanak. Mennél inkább működik össze a nevelő személyében a P. és az oktatás, annál hatásosabb a nevelés. A környezet P.-ja is igen fontos; de minthogy itt a jó P. előteremtése nem áll a nevelés hatalmában, azért inkább a rossznak távoltartására szorítkozik. A nevelő és a környezet reális P.-ja mellett figyelmet érdemel még az eszményi P., melyet a történet s a költői művek eszményei és cselekményei szolgáltatnak. A P. hatása annál biztosabb, mennél közvetlenebbül érinti a növendék érzületét. Az átélt hatásosabb, mint a hallott vagy olvasott. Továbbá mennél szabadabb s mennél inkább van tevékenységben a gyermeki lélek abban a pillanatban, midőn a P. reá hat. Az önkényt kinálkozó P. hatásosabb, mint a ráerőszakolt vagy az olyan, amelyről a gyermek észreveszi, hogy szándékos. A P. hatásának lényeges feltétele az is, hogy legyen rokon a gyermek élethelyzetével. Ide tartoznak végre még a szokások és erkölcsök is, amelyek nem egyebek, mint megrögzött s az általános elismerés folytán szentesített P.-k.

Forrás: Pallas Nagylexikon