Pelsüc

(Pelsőc), nagyközség Gömör vármegye rozsnyói j.-ban, a Sajó mellett (1891) 1766 magyar lak.; van (a szomszédos Ó-Hámor telepen) vasárugyára, továbbá botgyára (melynek épülete azelőtt a megyeháza volt), rost- és faanyaggyára, műfaipargyára, ipartestülete, iparostanonciskolája, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A templom restaurálása közben megtalálták Bebek László sírkövét (1896), melynek másolatát az ezredéves kiállításon is bemutatták. P. a jazygok Phileciája s igy a 7 magyar vezér bejövetelénél már létezett, ősi helység, melyet azután Bors vezér foglalt el s a vidék főhelyének tett; e család magvaszakadtával IV. Béla 1242. a Bubek- v. Bebek-családnak adományozta. Ez itt új várat épített a Sajó partján, mig a régi vár Óvár nevet viselt. 1328. földesura, Bebek Domonkos közbenjárására Korponáéhoz hasonlóan szabadságot nyervén, városi rangra emelkedett. A város aranykorát Bebek Ferenc és fia György koráig (a XVI. sz. első felében) érte; 1556. mindketten I. Ferdinándtól elpártolván, az országgyülés hűtlenségi bűnben perbeli eljárás útján elmarasztalta; György 1559. királyi kegyelem folytán birtokait visszanyervén, Szepes vármegye kötelességévé tétetett, hogy őt az 1558. a törökök által elpusztított P.-i vár kijavításában s a városnak mint véghelynek oltalmazásában segítse. György 1560. a törökök által Balog várnál elfogatván, Konstaninápolyba küldetett, de midőn 5 év mulva kiszabadult, ő s Svendi Lázár császári vezér előtt gyanusnak tünvén fel, összes gömöri s tornai birtokaitól megfosztatott. Vele a Bebek-család kihalván, P. nővére Kata által a Perényi-, majd a Rákóczi-család birtokába került; az utolsó Rákóczi Ferenc és nővére Julia (Aspremont hercegné) osztoztak P.-ön és tartozványain. A XVIII. sz. elejétől P. a vármegye állandó gyülekezési helye volt. Régi vármegyeháza 1716-19. épült; II. József alatt a vármegye székhelye Rimaszombatba tétetett, de halálával visszakerült P.-re, ahol azonban nem volt állandó maradása. V. ö. Hunfalvy János, Gömör és Kishont vármegyék leirása.

Forrás: Pallas Nagylexikon