angol grófi cím, melyet idők folyamán több család viselt. A
P. név egyébiránt a déli Walesben, a tengerparton fekvő várról vette eredetét,
melyet Arnulf, a normann eredetü Montgomery-család tagja épített a XI. sz.
végén. Örököse, Clare Gilbert 1138. Blois István királytól kapta a P. grófi
címet. Fia, Rikárd (másként Strongbow), Mac Murrough, Dermont, Leinster (ir)
királyának leányát vette nőül és II. Henrik angol királyt Irország
meghódításában támogatta. (Megh. 1176.). Egyetlen leánya Hampstead Vilmoshoz
ment nőül, aki 1202. kapta a P.-címet. Vilmos nem helyeselte a nemesség
összeesküvését János király ellen és a segélyül hivott franciák ellen
hadakozott a kiskoru III. Henrik érdekében. E válságos napokban a királyhoz mű
maradt nagyok P.-et a kis király gyámjává és az ország protektorává
választották, mely minőségben P. a Magna chartát ugyan elismerte és újból
kihirdette, de másrészt a papság választási szabadságát és a rendek korlátlan
adómegszavazási jogát eltörölte. Erre azután sereget toborzott, melynek élén a
francia trónkövetelőt, Lajos dauphint Lincolnnál legyőzte (1217 máj. 20.), mig
Albiney Fülöp a francia hadat tette tönkre. Lajos herceg ezután szept. 11.
P.-val békét kötött, melynek értelmében hadával Angliát otthagyta. P. pedig a
még ellenzéki magatartásu főurakat békítette ki III. Henrik királlyal. Megh.
1219 máj. 16. Férfisarja 1245. halt ki. - III. Henrik féltestvérét, Valencei
Vilmost (a Lusignan-családból) emelte a P. grófi rangra. Ennek fia,Almerich
1306. Burce skót király ellen hadakozott és életmentője lett II. Eduárd
királynak a Bannockburn mellett vívott csatában. 1323 jun. 17-én megöletett,
mire a P.-név és a P.-birtokok a Hastings-családra szállottak át. - III. Eduárd
Hastingsi Lőrincet tette meg P. grófjává, kinek fia, János a százéves francia
háboruban Poitouban hódított, de 1372. tengeren, a francia-spanyol hajóhaddal
szemben, vereséget szenvedett (megh. 1375.). Birtokait és rangját fia, János
örökölte, ki lovagjáték alkalmával vesztette életét és nem hagyott maga után gyermeket.
- VI. Henrik a P.-címet egymásután versenyző nagybátyjainak, Bedfort és
Gloucester hercegének adományozta; azután Suffolk hercege (de la Pole) kapta a
terjedelmes birtokokat P. marquis címen; ezt VI. Henrik király féltestvére,
Tudor Jasper követte, ki a két rózsa közötti háboruban a Lancasterek pártjához
szegődött, amiért őt a győztes yorki király, IV. Eduárd számkivetésre itételte
és Herbert Vilmosnak ajándékozta birtokait. De mihelyt a Tudor-család VII.
Henrikben a trónra emelkedett, Jasper visszakapta címét és birtokait, sőt a
király Bedford hecegévé is megtette. (Megh. gyermektelenül 1495.). - VI. Eudárd
ama Herbert Vilmos egyik fiát, Rikárdot ajándékozta meg a P.-címmel és
méltósággal és Herbert lorddá (l. o.) is kinevezte 1551). Ennek id. fia Henrik,
P. grófja, a Parr-család birtokait örökölte, unokája pedig, Vilmos I. Jakab és
I. Károlynak volt bizalmas hive, mindamellett részt vett a hosszu parlamentben
s a nagy forradalomban. (Megh. 1650.) - Tamás, P. 8-ik grófja, II. Jakabot
szolgálta a hadseregben, de azután ő is III. Vilmoshoz pártolt át, aki őt a
titkos pecsét őrévé tette. Anna királynő pedig hajóhadnaggyá és a titkos tanács
elnökévé, 1707. pedig ir lordlieutenanttá nevezte ki. (Megh. 1773). - Tamás
dédunokája, György Ágost, P. grófja, mint tábornok szerzett hirt a francia
háborukban (megh. 1827.). Fia (az első házasságból) Róbert Henrik, P. 12-ik
grófja (szül. 1791., megh. Párisban 1862 ápr. 25.), külföldön töltötte életét
és Spinelli-Rubrari hercegnőt vette nőül, akitől azonban még a menyegző napján
elvált. A P.-család jelenlegi feje, P. 13-ik grófja s egyúttal a
Montgommery-család 10-ik grófja: György Róbert Károly (Herbert lord
mostohatestvérének fia), szül. 1850 jul. 6.
Forrás: Pallas Nagylexikon