Pemphigus

sajátságos betegség, amelyet az jellegez, hogy a bőrön hólyagok lépnek fel. Ide tartoznak: 1. A P. acutus (febris bullosa, Blasenfleber), a legnagyobb valószinüséggel egy heveny fertőző megbetegedés; rázó hideggel kezdődik, amelyre magas (40° és azon felül) láz következik, ennek megfelelőleg a paciens is súlyos heveny megbetegedés képét nyujtja. Egyidejüleg a bőrön piros foltok jelennek meg, amelyek közepén csakhamar babnyi, tyúktojásnyi hólyagok keletkeznek, amelyek erősen megfeszülvék, zavaros savós folyadékkal telvék, esetleg a hozzá kevert vértől vörösek is lehetnek. A hólyagok aztán megrepednek, a láz alább hagy, az általános közérzet javul, amig ismét újabb rohamok - láz és újabb hólyagképződés - lépnek fel. A P. acutus igen súlyos megbetegedés, amely az esetek egy részében halálos kimenetelü is lehet, néha pláne pár nap alatt (P. acutissimus). Okáról semmi biztosat nem tudunk, valószinüleg fertőző szeptikémikus folyamat. A betegség inkább gyermekeknél és fiatal egyéneknél lép fel. A kezelés tisztán tüneti és a beteg erejének fentartására, a láz csökkentésére szorítkozik. 2. P. vulgaris vagy szemben az elsővel a tulajdonképeni P. chronicus (Pompholys), a P. leggyakoribb alakja. Jelenségei hasonlítanak a P. acutuséhoz, csakhogy lefolyása hosszabb, subakut, de a legtöbb esetben krónikus. A betegség rendesen addig teljesen egészséges egyéneknél lép fel rázó hideg és lázak, valamint általános tünetek kiséretében. A bőrön azután csakhamar borsónyi, egészen tyúktojásnyi hólyagok lépnek fel, amelyek száma és elhelyezése a legváltozóbb. A hólyagok fellépése előtt azok helyén, minta P. acutusnál vörös, csalánkiütetszerü foltok mutatkoznak, azonban felléphetnek hólyagok az egészen normális bőrrészeken is. A hólyagok tiszta v. zavaros, némely esetben véres (P. haemorrhagicus) savóval vannak telve, rendesen erősen meg vannak feszülve; pár nap mulva azután a hólyag megreped és a savó kifolyik v. e nélkül szárad be egy pörkké, amely leválik és alatta ismét új bőr keletkezik. A hólyagok megjelenésénél a láz rendesen alább hagy és a közérzet javul; nemsokára azonban újabb erupciók jönnek és a szerint, amint azok rövidebb-hosszabb időközökben követik egymást, a beteg erőállapota is többé-kevésbbé rohamosan hanyatlik. Ha a P. jó indulatu, az u. n. P. benignus, ugy pár hónap mulva újabb kitörések nem jelentkeznek és a bántalom gyógyulással végződik. Ezzel szemben áll a P. malignus, amely rendesen halállal végződik. Eltérések egyik-másik irányban előfordulnak, igy határozottan vannak egészen abortiv, könnyü esetek, megtörténhetik, hogy a láz hiányzik stb., valamint megtörténhetik, hogy a kezdetben jó indulató P. később - különösen rosszul táplált, satnya, kimerült egyéneknél - súlyosabb lefolyást vesz vagy az alább említendő alakok egyikébe megy át. 3. P. foliaceus az előbbitől csak abban különbözik, hogy a hólyagok már kezdetben petyhüdtek, nincsenek erősen megtelve, csakhamar felpattannak, illetőleg tetejük szétfoszlik és az igy keletkezett sebfelület nem mutat többé hajlandóságot a bebőrözésre, hanem tovább terjed; de később már nem keletkeznek hólyagok, hanem az epidermis rétegek alakjában felemelkedik (innen a neve: foliaceus). Gyógyulást ezen alakoknál csak igen ritkán észleltek. A legveszedelmesebb azonban a 4. P. vegetans, amidőn a hólyagok alapjai középső részükön csakhamar erősebb növekvést mutatnak és miközben a szélról újabb hólyagok lépnek fel, a közepe megreped és piszkos, bűzös cafatokkal fedett szennyes szürke vagy vörös, málnaszerü növedékek keletkeznek, amelyek a középen eves anyaggá esnek szét és a kerületen folyton tovább terjednek, mig több ilyen képződmény összetalálkozása folytán óriási sebfelületek keletkeznek. Ezen P.-alak rendesen az orrszárnyak körül vagy a nyákhártyákon kezdődik és majdnem föltétlenül halálos. A gyógykezelés tisztán tüneti, miután nem rendelkezünk oly szerekkel, amelyekkel a P. lefolyását befolyásolhatnók; ennélfogva első sorban arra kell ügyelni, hogy a beteg erejét fentartsuk, táplálkozását növeljük, azután hogy a nagy nedvveszteséget lehetőleg megakadályozzuk v. legalább pótoljuk. Legcélszerübb a folytonos fürdők alkalmazása, amelyben - különösen a súlyosabb esetekben - a beteg még a legjobban érzi magát. Könnyebb esetekben, hacsak kevés hólyag van, elégséges azokat felszúrni és helybelileg fedő pasztákat, kenőcsöket, kötést alkalmazni. Belsőleg arzén kisérthető meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon