Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Pénzügytan... ----

Magyar Magyar Német Német
Pénzügytan... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Pénzügytan

(államgazdaságtan, finánctudomány), az államháztartás szervezetének, rendezésének és kezelésének tudomány, vagyis az államtudományoknak az az ága, amely az államszükséglet helyes mértékének megitélésére s az ezen szükséglet fedezésére megkivántató anyagi javak beszerzésére, kezelésére és felhasználására vonatkozó általános eszélyességi elveket tárgyazza. A P.-nak ugyan általános érvényü elvei is vannak, de oly értelemben, mint a természettudományok vagy a mennyiségtan, nem abszolut tudomány. Valamint a többi államtudományok elveit, a P. tantételeit is az adott viszonyokhoz kell alkalmazni, ugy hogy a P. elvei az illető ország történelmi fejlődése, politikai és nemzetgazdasági helyzete és népességének műveltsége, erkölcsei és szokásai szerint módosítást igényelnek. Négy fő részre oszlik. Az első rész az államkiadások tanát, a második az állambevételek elméletét, a harmadik az államháztartás rendjét s a negyedik az államhitel elveit fejti ki. Alaptudományai: a bölcseleti államjogtan s a nemzetgazdaságtan: legfontosabb segédtudományai: a pénzügyi történet, finánc-statisztika, tételes pénzügyi jog, kamarai tudomány s a politikai számtan.

Az államtudományok valamennyi ága az államhatalmi tevékenységgel párhuzamosan fejlődik. Ez áll a pénzügyi tudományra nézve is. Minél jobban tökélyesbül a pénzügyi kormányzat, annál jobban halad előre a P. is. Az ó- és középkori irodalomban még nincs nyoma a pénzügyi elvek tudományos fejtegetésének. Azok az ó- és középkori irók (Xenophon, Aristoteles, Cicero, Plinius, Aquinói Tamás, Sienai Bernhard stb.), akik műveikben az államháztartásról is tettek nehány megjegyzést, az államgazdaság rendszerének tudatával sem birtak. Az állami pénzügyekre vonatkozó tudományos munkálkodás első kisérleteivel Bodin, Boxhorn, Klock, Seckendorff és Schröder műveiben találkozunk, amelyek a XVI. sz. végén s a XVII. sz. folyamán jelentek meg és az akkori államháztartás két legfőbb bevételi forrásán, az államjavakon és regálékon kivül az adóztatás kérdéseire is kiterjeszkedtek. Azonban ezek az irók nem vitték előbbre a pénzügyi nézetek fejlődését, mert nem ismerték fel a nemzet- és államgazdaság közötti összefüggést és nem törődve az adóteher arányos megosztásának feladványával, csak oly eszközöket és forrásokat kerestek, amelyekkel a nélkül lehetne az állambevételeket szaporítani, hogy az adózók a teheremelést észrevennék. Az államgazdaságtan igazán tudományos művelése csak a XVIII. sz. közepén veszi kezdetét, amidőn a fiziokratizmus (l. o.) és még inkább Smith Ádám rendszere, valamint az ekkor fejlődésnek indult politikai tudományok és jogbölcsészet a pénzügyi vizsgálódásokra is lendítő befolyást gyakoroltak. Nagyban előmozdította az államgazdasági eszmék fejlődését Montesquieu: Esprit des lois, 1748 c. műve, melynek 13-ik könyve az államháztartás kérdéseivel, jelesül az adók lényegével és hatásával s az állami pénzügyeknek az általános társadalmi állapotokkal s államszervezettel való összefüggésével kimerítően foglalkozik. A fiziokraták (kiváltképen Quesnay és Turgot) rendszere annyiban volt a pénzügyi nézetek fejlődésére termékenyítő hatással, amennyiben ezen nemzetgazdasági iránynak azon alapelve, hogy egyedül a földbirtok szolgálatát közvetlen jövedelmet, s ennél fogva az államkiadások az egyetlen földadó hozadékából fedezendők, az adóelmélet behatóbb kifejtésére adott okot.

Az államgazdaság elméletének határozottan tudományos alapot csak Smith Ádám Inquiry into the nature and causes of the wealth of nations 1891-ben magyar nyelven is megjelent világhirü műve adott. Smith az első, ki az állam- és nemzetgazdaság közötti érdekközösséget felismeri és kifejti, az adóztatás elveit a nemzetgazdaság törvényeire alapítja s a tételes pénzügyi intézményeket tudományos alapon birálja. Smith követői s a legtöbb legújabbi angol és francia nemzetgazda az államgazdaságtant nem tekintik önálló tudománynak s az állami pénzügyekre vonatkozó elveket a nemzetgazdaságtanban tárgyalják. Az angol és francia irók nem is az államgazdaság elméletét fejtegető, hanem inkább a közélet gyakorlati feladványaira vonatkozó és saját hazájuk pénzügyeinek statisztikáját és történetét ismertető művekben jeleskednek. Az angol pénzügyi irók közül Ricardo, M"Culloch, Macleod, St. Mill, Baxter, a francia pénzügyi tudósok sorából pedig Parieu, Leroy-Beaulieu és Léon Say a leghiresebbek. Az államgazdaság elméletének első rendszeres kézikönyve (Staatswirthschaft 1752.) a német Justi kamarai irótól származik. Justit követték a mult század végén Rössig és Jung, a jelen század első évtizedeiben Jakob, Lotz, Malchus és Nebenius, a jelen század negyvenes éveitől kezdve Caucrin, Hoffmann, Rau, újabban és napjainkban Poscher, Umpfenbach, Stein, Wagner, Hock, Schäffle, Held, Neumann, Vocke, Pfeiffer, Colhn, Sax, Schatz stb. Legújabban az államgazdaságtan művelési körül az olasz irók is nagy tevékenységet fejtenek ki. Az olasz pénzügyi irók közül különösen Zambelli, Ferrara, Cossa, Ricca-Salerno, Angelo Roncali és Ugo Mazzola emelendők ki. Szép fejlődésnek indult újabban a pénzügyi tudomány É.-Amerikában is. Hazánkban Karvassy Államháztartási tudomány (Pest 1862) c. műve volt az első rendszeres pénzügyi kézikönyv. Ezt követte Kautz nagyobb szabásu munkája és későbben Mariska műve. Kisebb pénzügytani kézikönyvet irt Matlekovits, mig a nemzetgazdaságtannal együtt Földes tárgyalja kézikönyvében. Nagy számmal vannak oly pénzügyi iróink, kik részint az államgazdaság elméletébe vágó dolgozatokkal, részint a napirenden levő pénzügyi kérdéseket fejtegető röpiratokkal és értekezésekkel, részint végre finánctörténeti és finánc-statisztikai közleményekkel gazdagították szakirodalmunkat. Ily irányu jelesebb szakiróink: Széchenyi István gróf, Kossuth, Dessewffy Emil gróf, Lónay gróf, Falk, Horn, Weninger, Hegedüs Sándor, Láng Lajos, Fenyvessy Adolf, Wekerle Sándor, Földes Béla, Lukács Béla, Dobner Rudolf, Tisza István, Szepessy Mihály, Kerkápoly Károly, György Endre, Pólya Jakab, Bihari Mór stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is