Perfectibilitas

(lat.), a keresztény hittudomány mezején az embernek tökéletességre való képessége. A montanisták körében merült fel először ez a hittétel a II. sz. közepén, akiknél az őket az egyetemes egyháztól megkülönböztető egyik legfőbb gondolat az volt, hogy ők vannak hivatva egyedül arra, hogy a kereszténységet a tökéletesség legfelsőbb fokára fejlesszék, erre a célra pedig leghathatósabb eszköz a világi élvek teljes mellőzése. L. Montanisták.

Forrás: Pallas Nagylexikon