Pericardium

(gör.-lat.) a. m. szivburok. A szivet takaró, következő részekből álló hártya: külső rostos lemezét (falzati lemez, lamina parietalis), amelyet újabban P.-nak nevezünk és belső szivet takaró vagy zsigeri lemezét (lamina visceralis) különböztetjük meg. Az epicardium ismét az említett külső rostos és belső, savós lemezből (lamina serosa) áll, amely, valamint az epicardium teteje is belhám- (endothel) sejtekkel van takarva. A peri- és peicardium között üreg van (cavum pericardii), amely részben savós folyadékkel (szivburokviz, liquor pericardii) van töltve, amely folyadék szivburok-gyuladás (pericarditis) esetében meggyül s ha nagy mennyiségben képződik: mert összenyomja a szivet, működésében meg is állíthatja azt. A sziv húsát myocardium-nak, a sziv belsejét takaró hártyát pedig endocardium-nak (szivbelhártya) nevezik. L. Sziv.

Forrás: Pallas Nagylexikon