Périer-Casimis
János Pál Péter (helyesebben Casimir-Périer) francia
politikus, szül. Párisban 1847 nov. 8. Unokája a juliusi monárkia hires
miniszterének és fia az 1876. meghalt belügyminiszternek, P. Kázmérnak. Jogot
tanult és 1870-71. mint az Aube département nemzetőrségének kapitánya részt
vett Páris védelmezésében. 1876. mint a republikánus párt tagja a
képviselőházba lépett, s 1885-től fogva a budget-bizottság alelnöke volt.
1891-ben szenátornak választották, 1893. a budget-bizottság elnöke lett, dec.
1. pedig Dupuy helyett miniszterelnök. Erről az állásáról azonban 1894 máj. 29.
lemondott, mire a kamara őt jun. 4. elnökévé választotta. Carnot megöletése
után a nemzetgyülés jun. 27. 423 szavazattal 845 közül P.-t a köztársaság
elnökének választotta. A szocialista és részben a radikális képviselők azonban
oly heves támadásokat intéztek P. és különösen elhunyt atyja ellen, kit
uzsorával és zsarolással vádoltak, hogy P. a Dupuy-kabinet bukása után, a
fölötti elkeseredésében, hogy az alkotmány keretén belül nem talált fegyvert az
elnöki méltóság kellő védelmére, 1895 jan. 15. önként lemondott és a
magánéletbe vonult. Azóta csak egy ízben 81896 jul.) mondott politikai
beszédet, melyben a köztársasági pártok egyetértének szükségességét
hangsúlyozta. Faure lett utóda.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|