Periproktitisz
(gör.), végbél körötti gyuladás. A végbelet körülvevő laza
kötőszövetnek gyuladása, mely többnyire gümős hajlamosságu egyéneknél lép fel s
mint minden kötőszövet-gyuladással, genyképződéssel s tályog fejlődésével
végződik. Ezen tályog részint a szomszédos bélrészlet falát áttörve a végbélbe
ürül s igy a bélörölések gennyel kevertek lesznek, részint s végbél
szomszédságában, valahol a bőrön tör át s egy genyedő nyilást tart fenn. Nem
ritkák azon esetek sem, hol a tályog mindkét irányban áttör s igy a végbélbe
is, meg a bőr felszinén át keletkezett nyiláson is geny ömlik elő. A P.
következményeként keletkezett ezen tályog feltörésével közlekedésbe jut a
végbél üregével vagy a bőr felszinével, de összeköttetésbe hozhatja a végbél
üregét egy genyes csatorna által a bőrnyilással. Ezen közlekedő csatornákat
nevezik sipolyoknak, minő tehát tökéletes, ah a végbél közlekedik a
bőrnyilással, vagy tökéletlen, ha a közlekedés a tályoggal csak egy irányba van
meg. A P. ritkábban ugy is keletkezhetik, hogy a végbél körüli aranyeres csomók
kötőszövete gyulad meg s innen indul meg a tályogképződés. A tályognak minél
előbb történő feltárása által a P. legsúlyosabb következményét; a
sipolyképződést - el lehet hárítani. L. még Bélgyuladás.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|