Permanens tanulás

(lat. ?folytonos?): ?a műv. egészét kifejező életforma, annak az embernek az életmódja, aki folyamatos tájékozottságra, tanulásra törekszik? (Paul Lengrand). A társ.-i változások, a tud. és technikai fejlődés felgyorsult üteme egy nemzedék életén belül is új ismeretek, műveletek, magatartásformák megtanulását kívánják meg. Az UNESCO 1960. évi montreáli konferenciája megállapította, hogy a XX. sz. második felében a tanulás mindjobban kiterjed az egész életre: felbomlóban van az életkoroknak az a hagyományos felosztása, amely szerint a gyermek- és az ifjúkor a tanulás, felkészülés, a felnőttkor pedig az alkotómunka időszaka. Új helyzet állt elő, új igények jelentek meg, a világ egyre kevésbé lesz megérthető a tudás egy alkalommal megszerzett rendszerével, a term.-i és társ.-i környezethez való alkalmazkodás az emberektől ismereteik és képességeik folyamatos megújítását kívánja. Az emberek az egész életen át tartó, folyamatos tanulás révén teljesíthetik ki önmagukat, biztosíthatják szakmai létüket. A permanens tanulás átfogja az emberi élet egészét: gyermekkori, ifjúkori és felnőttkori tanulás. Ált. sémája szerint két nagy, viszonylag önálló, egymást követő és egymással kapcsolatban lévő szakaszból áll: a) a kifejlesztő - kiképző és b) a továbbfejlesztő - továbbképző szakaszból. Az első gyermek- és ifjúkorban valósul meg, a másik ifjú- és felnőttkorban. Ez utóbbi a felnőttoktatás területe. A szakaszolás azonban relatív. Az első szakasz addig tart, amíg az ember be nem lép a társ.-i munkamegosztás rendszerébe. A második szakasz csak azokra a szintekre építhet, amelyeket az első szakasz elért, viszont megkísérelheti az első szakaszban meg nem szerzett alapok pótlását. Itt érvényesül a felnőttoktatás pótló és továbbképző funkciója. A permanens tanulás formái, területei, módszerei és intézményei sokfélék. Lehetnek intenzív és extenzív szakaszai, szervezett csomópontjai, lazább, szerv.-len folyamatai, irányított és önművelő autodidaktikus programjai, intézményi és intézményeken kívüli aktusai, amelyek a mindennapi társ.-i kapcsolatokban és kommunikációban, valamint a folyamatos tájékozódás által valósulnak meg. A permanens tanulás intézményrendszereit a közoktatás, a szakoktatás, szakképzés, a felsőoktatás, a felnőttoktatás, a közművelődés, valamint a tájékoztatás (sajtó, rádió, televízió) intézményei alkotják. A permanens tanulás csak egyike az itt használatos fogalmaknak. Alkalmazást nyer a permanens nevelés, a permanens művelődés, a permanens ok tatás, a permanens képzés is. Mindegyikük a permanens tanulás egy-egy lényeges oldalát, alapvető összefüggését fejezi ki, minthogy a tanulás mindegyikük alapvető tartalma.

Csoma Gyula