Perotti

Gyula, énekművész, szül. Ueckermündében, Stettin mellett, 1841 márc. 13., legelső zenei képzését Berlinben a Stern-féle konzervatoriumban nyerte 1859. További kiképzésre Firenzébe ment 1862., hol szoros tanulmányi viszonyba lépett a hires Pietro Romani énektanárral és az akkor ott visszavonultan élt világhirü énekművésznő Ungher-Sabatier asszonnyal. legelső szinpadi sikerét 1863. Boroszlóban aratta, a következő évben Prágában szerepelt szintén nagy sikerrel; ott ismerkedett meg a budapesti német opera karmesterével Barbierivel, akinek rábeszélésére a magyar fővárosba jött vendégszerepelni, hol minden felléptével újabb diadalokat aratott s hol voltaképen széleskörü hirnevét is megalapítá. Rövidebb-hosszabb németországi vendégszereplések után Milanóban lépett fel oly fényes sikerrel, hogy onnan az 1865-66. olasz operai szezonra Konstantinápolyba szerződtették. 1866. Bécsbe utazott s ott 1868-ig az udvari operánál működött mint szerződött tag. A bécsi operától megválva, ismét Olaszországba ment, hol a legelső szinpadokon szebbnél-szebb sikereket aratott, a 70-es évek derekáig beutazta majdnem egész Európát és Amerikát, mindenütt kitüntetésekben részesülvén. 1875. került ismét Budapestre, hol Podmaniczky Frigyes br. a nemzeti szinház operájához szerződtette egy évre; ekkor lépett szorosabb viszonyba a magyar művészi világgal, amelynek kötelékében 1878-tól fogva kevés megszakítással több mint tiz évig meg is maradt. A 80-as évek végén megvált Budapesttől s ismét Amerikába vitorlázott. Onnan visszatérve, Olasz-, Német- s Angolországban vendégszerepelt, mig végre a 90-es évek elejétől kezdve egészen a mai napig a budapesti m. kir. operának rendes tagja, kit a közönség kedvencének méltán lehet nevezni. P. valódi családi neve Prott, melyet még a 60-as évek végén cserélt fel Olaszországban az olaszos hangzásu P. névvel. Műsora minden irányban kiterjed, a Wagner-operákat is beleértve s oly gazdag, minővel kevés pályatársa dicsekedhetik. Hosszu művészi pályáján sok kitüntetés érte; Rómában a Szt.-Cecilia-akadémia tiszteletbeli tagjává választotta; Madridban a III. Károly lovagrend tagjává avatták fel s Magyarországban a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.

Forrás: Pallas Nagylexikon