Perrault
(ejtsd: peró) Károly, francia iró, szül. Párisban 1628 jan.
12., megh. u. o. 1703 máj. 16. Miután az ügyvédi pályának hátat fordított,
egészen az irodalomnak adta magát, nagy szolgálatokat tett Colbertnek (1664) a
francia művészakadémia szervezésénél, melynek könyvtárnoka lett; 1671. a
francia akadémia tagja, aztán a kir. épületek főellenőrje. Az 1687. ez
akadémiában fölolvasott költeménye Le siecle de Louis-le-Grand, heves polémiára
adott okot, s ebben P. hasztalan kisérelte meg az ókori irodalmat a modern
rovására kisebbíteni (Parallele des anciens et des modernes, Páris 1688-96).
Legnagyobb érdeme, hogy a mondákat összegyüjtötte: Contes de ma mere l"Oye (u.
o. 1697. s azóta többször, 1861. Doré illusztrációival); egyéb említésre méltó
művei: Les hommes illustres qui ont paru en France pendant ce siecle (u. o.
1696-1701); Mémoires (u. o. 1759). - P. Kolos, az előbbinek öccse, szüll. 1613.,
megh. 1688 okt. 9. Előbb orvos, majd építőmester volt és rajzai nyomán készült
a Louvre K-i homlokzata s az obszervatorium. Lefordította Vitruvius művét
(Páris, 1873. és 1684.) és irta: Essais de physique (2 köt.) köztük a hires
Mécenique des animaux c. tanulmányt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|