Perseus
az ókori mitoszban Zeusnak és Danaénak fia, Aktrisios argosi
király unokája. Akrisios őt anyjával együtt egy szekrénykében a tengerbe
dobatta, de a tenger Seriphos szigetén partra vetett őket, hol P. felnőtt, de a
sziget királyának, Polydektesnek parancsára, el kellett mennie, hogy elejtse
Meduzát, a gorgók egyikét. P. az istenek (Hermes és Athéna) segítségével ezt a
kalandot győzelmesen megállotta, eljutott Aithropiába, ott megszabadította
Andromédát (l. o.) és nőül vette. Seriphosban a gorgó fejével kővé változtatta
Polydektest, aki éppen Danaét házasságra akarta kényszeríteni; majd anyjával és
Andromedával Argosba ment, amelynek uralmát cserébe adta Tirynsért, maga pedig
megalapította Midait és Mikenét. Andromedától született gyermekei: Alkaios
(Amphitryon apja), Sthenelos (Eurystheus apja). Heleios, Mestor és Elektryon
(Alkmene apja), P. az ókori néphitben mint történelmi alak jelenik meg, több
heroonja volt (Argosz és Mikene közt, Seriphos szigetén és Athénben), sőt a
római őstörténetben is szerepel. Római hagyomány szerint ugyanis az őt és
Danaét rejtő szekrény Itália partjaira vetődött, ahol Pilumnus király Danaét
nőül vevén, nemcsak hogy Ardeát megalapította, hanem Turnusnak (l. o.) is
törzsökös őse lett. A képzőművészet sokat is szivesen foglalkozott P.
alakjával, akit az összehasonlító mitologia napistennek tekint. Külseje
hasonlít Hermeshez, jellemző attributumai a szárnyas saruk és a sarlóalaku
kard. ábrázolásai hol egymagán mutatják, hol csoportokban (kivált
Andromedával), melyek közül hires a Capitolium azon domborműve, melyet ábránk
mutat. Modern P.-szobrok közül kiemelendő a Benvenuto Cellini bronzműve a
firenzei Loggia dei Lanziban, Canova vatikáni szobra és Pfuhl óriási csoportja
(P. és Andromeda). V. ö. Herrmann, P. und Andromeda (Göttinga 1851) és Fedde,
De Perseo et Andromeda (Berlin 1860).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|