Persius
Aulus Flaccus, római szatiraköltő, szül. Volaterraeben Kr.
u. 34 dec. 4., megh. Kr. u. 62 nov. 24. Tekintélyes családból származott,
kiváló tanárai voltak és kitünő férfiakkal barátkozott, kik között egyaránt
voltak irók (Lucanus, Caesius Bassus) és politikusok (Paetus Thrasca). Korán
kezdett irni, sokféle műfajjal megpróbálkozott (lira, dráma, elegia Arria
halálára), de csakhamar kizárólag a szatirára adta magát, melyben kiváló
műveket alkotott. Kora halála után 6 szatiráját (melyben mint buzgó sztoikus
könnyeket ont korának romlottsága felett) Caesius adta ki. Az utókorra nagy
hatást gyakoroltak, tanuság mellette a sok magyarázat (Cornuti commentum
glossae Pithoeanae), melyek legjobban Jahn kiadásában (Lipcse 1843) olvashatók.
Magát P.-t kiadták: Heinrich (Lipcse 1844); Hermann K. Frigyes (u. o. 1854);
Bücheler (Berlin 1868); Juvenalissal és Sulpiciával u. s. (Lipcse 1886).
Magyarra Kis János fordította (Sopron 1829). V. ö. Kis János, P. élete (Magyar
Minerva, Kassa 1826, IV. füz.); Barna Ignác, a Satirái ford. (Budapest 1881);
tanulmány Hegedüs Istvántól, P. (Egyet. Phil. Közl. 1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|