Pertik

Ottó, egyetemi orvoskari tanár, szül. Budapesten 1852 dec. 11. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1876. nyert orvosdoktori oklevelet. Előzőleg Scheuthauer tanár, utóbb Mihalkovics tanárnak volt segédje, s magát főleg az ép és kóros boncolástan és szövettanban képezte. Azután részben állami segéllyel hat és fél évet töltött külföldön, Párisban, de főleg az 1870 óta hirnevessé lett strassburgi egyetemen, ahol 1880-84 végéig Waldeyer boncolástani és Recklinhausen kórboncolástani tanszékei mellett volt tanársegéd. Innét de Bary, a nagy mikologus laboratoriumába ment bakteriologiai tanulmányokra. 1884 végén kapott tanári meghivást Dublinba s Pasteur beleegyezését, hogy magához fogadja, ha 3-4 évi ott maradásra vállalkozik. P. azonban 1885 elején hazatért, hol az új Szt.-István-kórház boncoló főorvosává neveztetett ki. 1887. a kórboncolástan egyetemi magántanárává lett s a székes főváros által Berlinbe Koch Róbert laboratoriumába tanulmányútra küldetett, ahonnan hazatérve, a székes fővárosi bakteriologiai laboratoriumot létesítette, s egyszersmind memorandumot nyujtott be egy központi fertőtlenítő intézet létesítése iránt, mely az ő javaslata szerint az 1892-93-iki kolera küszöbén ideiglenesen életbe is lépett. 1890. a kórszövettan nyilvános rendkivüli tanárává neveztetett ki egyetemi laboratorium nélkül, e célra a székes fővárosi bakteriologiai intézetet használva fel, ahol az 1892-93-iki kolerajárvány alatt nemcsak a főváros, de a belügyminiszter megbizásából az egész ország koleravizsgálatait végezte. Ugyanekkor lépett életbe az ideiglenes fővárosi központi fertőtlenítő intézet is, melynek helyét, berendezés- s működésmódját P. javasolta s mely már eddig is a fertőző betegségeknek statisztikai számadatokkal bizonyítható apadásához vezetett. 1895 máj. az újonnan alapított kórboncolástani és kórszövettani tanszék rendes tanárává és a Szt.-Rókus-kórház proszektor-patologusává kinevezték, amikor a székes fővárosi bakteriologiai intézet vezetésétől is visszalépett. Néhány éven át tagja az igazságügyi orvos tanácsnak, a kir. orvosegyesület és a m. kir. természettudományi társulat választmányi, a firenzei és párisi orvostársulatoknak levelező tagja. Főbb munkái: A myelin és idegvelő (a m. tud. akadémia kiadványa); A zsirembolia (az orvosi Hetilap díjnyertese); Bevezetés a fertőző betegségek tanába bakteriologiai szempontból (a nagy magyar Belgyógyászattan 1. kötetében) és számos önálló vizsgálaton alapuló értekezés, melyek főleg Virshow Archivumában és az Orvosi Hetilapban láttak napvilágot. Bókay Árpáddal és Klug Nándorral együtt megalapítója és szerkesztője a Magyar Orvosi Archivumnak. E lexikonnak is munkatársa.

Forrás: Pallas Nagylexikon